We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
The Romanian government resigns in the hope that a snap election will bring a mandate for EU-related reform.
More...
Foreign business people and development advisers are pushing trade policies that may harm Mongolian democracy and national security.
More...
A decade ago, a wholesale massacre in a strategically relatively unimportant town was somehow outside the realm of imagination. It is not beyond imagination that the appetite for violence will return.
More...
Germany and other host countries up the pressure on Kosovo refugees to go home, despite abundant signs that they are still not welcome there.
More...
The Czechs debate the virtues of a flat tax, but is it a fad or the future?
More...
A troubled poll delivers a stunning victory to Albania’s former strongman Sali Berisha.
More...
„Már az éjszaka volt valami jel: három órakor fel kellett kelnem, s írtam egy kis cikket a Pap Károly új novellás könyvérôl. (A könyv elragadott, s Pap Károlyt a legkülönb magyar zsidó írónak tekintem. Már régen, de ez az új könyve megerôsített ebben a hitemben. Ez egy igen nagy író, s csodálatos, mennyire nem bír érvényesülni. A fajtája nem akar nagy írót, hanem nagy hízelgôt. De meg vagyok gyôzôdve felôle, hogy ha összeköttetést tud kapni a világirodalom nagy zsidóival, akkor világszerte híres író és gazdag ember lesz belôle. A zsidóságnak a mazochista rétege fogja felfedezni.)” Ezeket a sorokat Móricz Zsigmond írta a naplójába 1936-ban. Az odavetett feljegyzés minden szava lényegbevágó. Kora és az egyetemes magyar irodalom egyik legnagyobb prózaírója egyszerre minôsítette Pap Károlyt nagy írónak és zsidó írónak – s ez nála nem esztétikai vagy szociológiai különbségtevés, hanem magától értetôdô, természetes megállapítás: a jelenség hangsúlyos néven nevezése. Hátterében az áll, hogy ô már egy másik zsidó író, Komor András Fischmann S. utódai címû regénye kapcsán írt egy szintén lelkesen befogadó cikket, amelyben kifejtette, hogy a zsidó íróknak nem a keresztény társadalomábrázolás utánzásával kellene foglalkozniuk – amelyet nem vagy csak felületesen ismernek –, hanem épp ellenkezôleg: a zsidó világot lenne tanácsos az irodalom közegébe be- és felemelniük – éppen azért, mert azt ismerik anyanyelvi szinten, hiszen az a sajátjuk. A keresztény társadalmat pedig zsidó szemszögükbôl lenne érdemes ábrázolniuk – ahogy ôk látják azt, illetve magát a viszonyt, amit a velük való együttélés jelent.
More...
Kövér György: A tiszaeszlári dráma, Osiris, 2011. Borgos Anna – Szilágyi Judit: Nôírók és írónôk. Irodalmi és nôi szerepek a Nyugatban (Noran Könyvesház, 2011) Tanulmányok a holokausztról V. (Szerk.: Randolph L. Braham, Balassi Kiadó, 2011) Konrád György: Zsidókról. Európa, 2010
More...
„Néha furcsa hangulatban / Az utcát járom egymagamban, / Nincsen semmihez se kedvem, / De érzem azt, hogy nincs ez rendben így” – énekel benne, már tôle függetlenedve a furcsa, szomorkás, de ugyanakkor vigasztalóan elringató dalocska, amit aznapi dúdolgatásra munkába indulás elôtt a rádióból csípett fel s a délelôtti tánczenei koktélban is megismételtek. Az Adócsôgyár mûszakirajz-szerkesztôirodájában többszöri tiltás, fômérnöki dörgedelmek, a tiszta, világos munkahelyrôl eltávolítás kilátásba helyezése ellenére is, lázadó makacssággal megszólal minden szerdán délelôtt tíz negyvenötkor Komjáthy György mûsora a bejárati ajtó szárnyai felett elhelyezett hangszóróból, amely a gyár összes dolgozóját érintô közleményeket teszi közhírré, vagy az olyan országos érdeklôdésre számot tartó eseményeket, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja vagy a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusainak záró nyilatkozatai, avagy, alig egy hónapja – nem minden meghökkentô hatás nélkül, hiszen olyan távol történt, s miért éppen ezt, hiszen annyi dúl belôle – a késôbb hatnaposnak nevezett háború elsô napjainak hadijelentéseit. A tizenöt rajzasztal jó részén fiatal, technikumból frissen kikerült szerkesztôk dolgoznak, többségükben fiúk, akik – mintegy az iskolai és a munkahelyi fegyelem közötti mezsgye lépésrôl lépésre történô kiszélesítéseként – óvatosan nyakba ereszkedô hajat s szintén lefelé merészkedô-szélesedô barkót viselnek, a mûsor szignáljának fölhangzásakor összeesküvô mosollyal a bajszuk alatt, szemükkel a hasonló korú lányokat keresve, a lemezlovas kötelezô szószát követô isteni muzsika ritmusait megelôlegezendô, kezdik jobbra-balra dobálni a fejüket.
More...
Minden országnak ahogyan megvan a maga sajátos nyelve, története, kultúrája, úgy a mindezekhez szervesen hozzátartozó, szintén csak a rá jellemzôen sajátos viszonya a zsidókhoz, s így az antiszemitizmushoz is. Minden újabb, a zsidósággal kapcsolatos esemény e régi hagyományra épül rá, s ebbôl vált ki friss reakciókat. Az úgynevezett európai „új antiszemitizmus” feltámadását nem a jelenlegi izraeli–palesztin konfliktus eseményei idézik elô, hanem az a mélyebb (a holokausztban már egyszer igazi arcát leleplezô), ezeréves európai– zsidó konfliktus – ama régi – talált benne alkalmat és ürügyet, hogy ismét feltámadjon. Alig leplezett vágy, hogy az izraelieket (a zsidókat) ugyanolyannak lássák, mint az európaiak kénytelen- kelletlen saját magukat: a holokauszt elkövetôinek. Hiszen az a narratíva is egyre nehezebben tartható tovább, hogy holokauszthoz csak a németeknek lenne közük – épp ellenkezôleg: világosodik ki lassan a kép – szinte az egész Nyugatés Kelet-Európát egyesítô közös tett volt.
More...
Homecoming (Interview with Ágnes Heller – the second seven years, or complementary interview and additional book chapter to the new edition of Biciklizô majom)
More...
A falusi zsidók kiszántásával megürült hely betöltésének végzetes történetébôl, cigányok és zsidók eltérô szerepébôl, s kitaszíttatásuk eltérô okaiból eredô tanulságok levonását nem lehet megspórolni. A magyar falu (vidék) pusztulásának ugyanis, amelynek szimptómáival most szembesülünk, itt van az igazi gyökere – állítja Kôbányai János.
More...
A magyar zsidóság kivételességérôl1 és külön sorsáról nagyszámú és sokirányú elemzés született. Nemkülönben a „különös házasságról”: magyarok és zsidók viszonyáról. Majd mindegyik elemzés azt kutatta – nem is tehetett mást a történet végének ismeretében –, hogy az egyetemes zsidóság történetében az egyik legsikeresebb asszimilációs kísérlet miért végzôdött ott, ahol? Mi volt az az ok, mi az a rejtelmes idegenség, ami útját állta, hogy a zsidók teljes értékû magyarok legyenek? Abban a népben, társadalomban, amely etnikailag és kulturálisan annyi fajta népet és vallást integrált magába sikeresen – mintegy túlélése zálogául. Az asszimiláció miért épp annak a népnek nem sikerült, amely éppen a leginkább erre volt kondicionálva? Hiszen egyedül éppen ô mögötte nem állt egy vele azonos nyelvet és kultúrát magáénak valló ország. Azaz: nem létezett egy olyan politikai, gazdasági vagy kulturális erôtér, amely számukra a magyarsággal szemben alternatívát nyújthatott volna. A legtöbb kutató a zsidó vallásból, a zsidó múltból eredeztette ezt az okot, amelynek begyökerezett örökségét egy-két generáció nem vetkezhette le, s a történelmi idô pedig nem adott módot erre újabb nemzedékeknek, hogy nyomtalanul felszívódjanak.
More...
Közel tíz év telt el a „magyar” irodalmi Nobeldíj hírének becsapódása óta, amelynek hatására, itt, jeruzsálemi íróasztalomnál, belevetettem magamat a megtérítô – és megtérésemet elô is idézô – Kertész Imre-olvasásba. (Lásd eredményének lenyomatait: Jób könyve és Kertésznapló címû köteteimet, Budapest, 2003.) S most nem kis nosztalgiával állapíthatom meg, hogy ismét visszatért az akkor megízlelt bódító, hatalmába ejtô érzés. Csupán száz méterre akkori lakásomtól, még mindig (meddig?) a Szent városban, s még mindig ugyanarra a Gyehenna-völgyre nézô – de már közben a Júdeai-sivatag tágas horizontját egy betonfalszalaggal lehatárolt – panoráma hátterében. Most is ugyanúgy adom át magamat a ritka szellemi kihívásnak, befogadásnak és az abból kirajzó asszociációknak, gondolatoknak, amelyek azt a Múlt és Jövô indulásakor megjelent Gályanapló- részlet gondolatát ismétlik és visszhangozzák más és más fény- és gondolattörésben: „Változtasd meg élted!” (Csak itt szerepel, nem tudom, miért: a kanonizált könyvbe nem nyert felvételt.)
More...
Az 50. évfordulójához érkezett Izrael Fesztivál Kesszáriából (Caesareából) indult 1961-ben afféle tavaszi/nyári programként, hogy 1982-ben Jeruzsálembe költözve fokozatosan a világ és Izrael mûvészei közötti kulturális párbeszéddé alakuljon át. A közönség oldaláról pedig: a Kö zel- Kelet partjaira sodródott európai mûveltségû „törzsek” kulturális igényeit egyszer egy évben egy jó erôs dózissal kielégítse – és mindezzel párhuzamban a más, az afrikai és ázsiai kontinenseken maradt illetve ott szérszóródott „törzsek” visszatérôivel ezen a bázison nyisson új diskurzust – hogy beteljesítse a régi-új Izrael legfontosabb társadalmi kihívását: néhány generáción belül alkotó sokszínûségben oldja fel a kulturális¸szokások megosztó vagy vonzó különbözôségét.
More...
Only Polish words from Marcin Paszkowski’s “Dictionary” have been published up to now while their Turkish equivalents have never been edited although two scholars (Ananiasz Zajączkowski 1938 and Stanisław Stachowski 1989) intended to do so. In this article the reasons for this situation are discussed and explained, as well as a solution is suggested as to how the source can be useful
More...