We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
Antonin Artaud: Rodezi levelek (1943–46), Vál. és szerk. Darida Veronika. Ford. Szabó Marcell. Kijárat Kiadó, Bp., 2011.
More...
Vincze Hanna Orsolya: Helyzet, jelentés, Komp-Press, Kvár, 2010
More...
A 17. században komoly filozófiai problémát jelentett a szenvedélyek meghatározásának és ábrá- zolásának kérdése. Descartes szenvedélyelméletét (A lélek szenvedélyei, 1649) Charles Le Brun alkalmazta a festészet terén. XIV. Lajos udvari festõje, a Királyi Festészeti és Szobrászati Akadémia megalapítója Értekezés a szenvedélyekrõl címmel 1668-ban megtartott (csak 1698-ban publikált) elõadásában elsõsorban azt kutatta, hogy az emberi arc kifejezõereje hogyan lehet képes a különbö- zõ szenvedélyek pontos leképezésére. Le Brun szerint – itt még híven követi a descartes-i tant – az elsõ szenvedély a csodálkozás, mely „egyfajta meglepetés, amelynek eredményeképpen a lélek figyelmesen szemügyre veszi a számára ritkának és rendkívülinek látszó tárgyakat”. A csodálkozás azonnali megbecsüléssel vagy megvetéssel párosul. Azt mondhatnánk, hogy a csodálkozás leginkább egy kifejezõ arccal szemben álló nézõ alappozíciójaként értelmezhetõ, akibõl ez az arc egyszerre válthat ki elismerést (hódolatot) vagy elutasítást (lenézést).
More...
Nem azt állítom, s éppen úgy emelem közben meg a vállamat, mint a kamaszkorba hamarosan belépõ nyakigláb fiúgyermek, ha a tétovaságának ad nyomatékot, hogy ilyen helyre nem járok, s még csak azt sem, hogy ha be-betévedek, vendégek kíséretét vállalva, avagy csupán, amikor a városnézés során kellemesebb változata nincs az idõtöltésnek, a zsúfolt képtárak, allék és kisvendéglõk nyilvánosságát lecserélve arra a másfajta fórumra, amelybe bevinni hagytam magamat, nem érzem megfelelõ idõtöltésnek, de vélem, jól gondolom el, mert ötvenhét évesen már alaposan ismerem saját természetemet, hogy nem szeretem, ha akként figyelnek rám, ahogyan az ilyen helyeken megszokott.
More...
Based on Alberti’s metaphor of painting as Narcissus’s mirror, the essay focuses on three possible meanings of fine arts: similitude, self-knowledge, and the extreme necessity of the Other, as these features appear in the outstanding genre of the self-portrait. The author explores the opportunities of self-portrait in the context of contemporary fine arts, as the rejection of representation seems not to leave any room for portrayal at all. In order to sustain the possibility of portraying without representation, the essay presents a sensible analysis of works of Joseph Beuys, Endre Tót and Anthony McCall.
More...
Szigeti Attila: A testet öltött másik. Kortárs fenomenológiai tanulmányok, Pro Philosophia Kiadó, Kvár, 2011.
More...
Jarmo Valkola: Thoughts on Images. A Philosophical Evaluation, Zeta Books, Buc., 2012.
More...
Számítottam rá, hogy vége lesz, ezért jöttem haza két nappal korábban – egyetemista voltam Kolozsváron, arról álmodoztam, hogy író leszek, egy folyóirat közölte az elsõ szövegemet. Tudtam, hogy nincs mit tenni. Az elõzõ napot nagymama ágyánál töltöttem, láttam, ahogy lassan elmegy; este hazamentem aludni, és biztos voltam benne, hogy többé nem találom életben. De élt még, amikor reggel visszatértem. Anya egész éjszaka ott ült mellette, feldúltnak tûnt, akárcsak a bátyám. Mindössze ennyien maradtunk a családból
More...
Az alábbiakban egy bizonyos fõ és további jellegzetességek alapján egymás mellé állított, kortárs képzõmûvészeti gyakorlatot ûzõ alkotók csokrát állítom össze. Világos, hogy általam érdekesnek tartott produktumokat fölmutató illetõk õk; így a fölállított specifikáció nem kizárólagos érvé- nyû rájuk nézvést. Önmaguktól mozgalomba nem tömörültek, sõt meg is fognak lepõdni, hogy rokonítom õket. Azért teszem mindezt, mert minimum egy évtizede egyáltalán nem tartom kielégítõnek mindazt a produktumot, amit az erre fölszentelt szakmabeliek kommunikálnak kortárs mûvészetként. Egy paradigma tarthatatlanságára, az erre épülõ intézmény visszásságaira szeretnék rávilá- gítani elsõként, majd a keletkeztetett hiány kitölté- sére van egy ötletem: az új emberközpontúság, amely voltaképpen egyáltalán nem új.
More...
A történelmi mítoszok és rítusok kutatása iránt az utóbbi évtizedekben több tudományág is érdeklõdik, így a politikai antropológia és szociológia mellett a történettudomány is. A történészek is a kultúrantropológia hatására kezdték vizsgálni az emberek szimbolikus cselekvési formáit a történelemben. Egy antropológusokat, történészeket, politológusokat egyaránt érdeklõ kérdésrõl van szó, hiszen a politikai valóság metaforikus és mitikus látásmódja központi jelentõségû a politikai értékek, attitûdök, észlelések alakulásában.
More...
Franz Hodjak: Határkövek, Ford. Szenkovics Enikõ. Kriterion Könyvkiadó, Kvár, 2010
More...
A filozófusoknak, akár a könyveknek, megvan a saját sorsuk. Az epheszoszi Hé- rakleitoszt, így beszélik, nem kedvelték a polgártársai. Gõgösnek, sõt, ami lehet, hogy egy filozófus számára már-már dicséret, mindenkinél gõgösebbnek tartották. Ezen túl embergyûlölõnek, s hozzá még homályos beszédûnek is (ainiktész), aki csupa olyasmirõl fecseg, amit õk nem értenek.
More...
A cím abszurdumnak tûnhet, mert azt sokan tudják Aradról, hogy a 13 vértanú városa, a magyar Golgota, ahogy Kossuth Lajos nevezte, de nem szokás a mûvelõ- dési élet egyik központjának tekinteni. A magyar színjátszással és azon belül az operajátszással meg fõként nem kapcsolják össze, hisz napjainkban a színházi szakembereken kívül már csak kevesen tudják, hogy színpadán 1818 júniusától 1948 nyaráig – kisebb-nagyobb megszakí- tásokkal – folyamatosan volt magyar nyelvû színjátszás (kivéve a bécsi döntést követõ esztendõket 1940-tõl 1945-ig). A közel 130 év alatt Arad nemegyszer a magyar színészet egyik fellegvára volt. Az operajátszást illetõen is van néhány jelentõs mozzanat, hiszen a 19. század kö- zepétõl az 1930-as évek elejéig operát is játszottak az itt megforduló vagy ide szerzõdött magyar társulatok. Színháztörté- neti jelentõségû, hogy itt adtak vidéken elõször Wagner-operát magyarul.
More...
1972-ben alapítottam Montpellierben négy fiatal gimnazistával kísérleti színházcsoportunkat, „Atelier de Recherche Théâtrale Georges Baal” néven (késõbb ATRAAL-Théâtre). A csoportot, mint a hatvanas és hetvenes évek sok más színházcsoportját is, jellemezte, hogy a színpad nem végcélja volt a csoport munkájának: a közös élet, az önképzés, a kollektív kreativitás fejlesztése, a nem verbális, testi kifejezésre tett hangsúly, új színházi formák megvalósítása képezték alapvetõ céljainkat.
More...
The portrait appears in Renaissance plays as the embodiment of ideal beauty. The essay compares the situation of looking at a portrait in Lessing’s and Wedekind’s drama, as well as in a Neoexpressionist performance, and analyses the ekphrasis appearing in the 18th century text Emilia Galotti by Lessing, focusing on the description of both pictures and faces, as well as on mental images. The same situation is recycled in Wedekind’s play Pandora’s box, where the observation of the painting is surrounded by movements and strong affections, lacking conceptual language, and the ekphrasis describes the painting, creates the photo and the virtual body from the lacking fragments of the painting. In the performance Emillia Galotti directed by Thalheimer, Emilia’s face (as a portrait) is burnt into the Prince’s palm and body – thus the image will belong to the body of the “viewer”. Contemporary theatre uses the face of the characters as related to their bodies, or the faces are many times turned into masques. Both in contemporary everyday life and the world of arts the body is threatened by being erased, as it is from the stage as well.
More...
Azon túl, hogy manapság mindenhez hozzáilleszthetõ a „digitális” jelzõ, és sokszor igen termékeny végiggondolni a digitális kultúra hatásait a többé- kevésbé rögzült értelmekkel bíró, elavult vagy legalábbis bevált használatú fogalmainkra, illetve azon túl, hogy a digitális esztétikának máris széles szakirodalma van, és már önmagában ez a két tényezõ indokolhatja jelen írás témaválasztását, mégis érdemes megnézni, hogyan illeszthetõ egymáshoz a két fogalom.
More...
Borsi-Kálmán Bélát az teszi a kortárs magyar történettudomány egyik kiemelkedõ alakjává, hogy legalább annyira hisz a személyiségfejlõdés komplex folyamataiban artikulálódott identitásélményeinek, mint a divatos történettudományi teóriáknak.
More...