„...tudás és hit nélkül nem lehetünk lelkészek”
“...one cannot be a minister without knowledge and faith”

Summary/Abstract: Az elmúlt napokban a búcsúzás itatta át létünket, kapcsolatainkat, szavainkat. Igyekeztünk magunkba szívni mindent: a mozdulatokat, a mosolyokat, a könynyeket, a dicséreteket és a helyreigazításokat. Mindent, ami az elmúlt hat esztendőben elemi részünkké vált, és ami valahogy bennünk lett a miénk. A paradoxonok pillanata ez. A szomorúság öröméé. A csalódottság reménységéé. A kollektív egyediségéé. A különcök egységéé. A vágyakozás félelméé. Viszont nincs ebben semmi meghátrálás, hiszen ha valaminek véget kell érnie – márpedig a törvényszerűség mindig megköveteli ezt –, akkor a befejezést szükségszerűen megelőzi a hosszú felkészülés is. Azaz, a hat év rezüméjeként a tudat, hogy ma, most itt nekem és nektek, kedves társaim, mindenünk megadatott ahhoz, hogy azzá váljunk, akivé lennünk kell. Mi voltunk, mi vagyunk, mi érzünk, és most mégis valahogy egyedül vagyunk. Ami a leginkább közös bennünk, az az Istenben való mély és őszinte bizalom, még így az ellentétek pillanatában is.

• Details
• Contents