A 16–17. századi határvidéki és diplomáciai kémkedés magyar nyelvű irodalmának áttekintése
A survey of the Hungarian-language literature of 16-17th-century border and diplomatic espionage

Summary/Abstract: „…Látom, hogy ők valami sípokat tartogatnak kezekben, és egy a’ másikhoz hajolván, an-nak a’ fülébe sípol: a’ melly sípolás ha kedves vólt, örültek, ha pedig valami rezgő vólt, búsúltak […] De hol szedik azokat a sípokat? Mindenfelöl hordják azokat mondá ő [ti. a tolmács – B. Z.]: Hát nem látod az Árosokat? Tekintve azért, és ímé itten járnak és lovagol-nak önként arra rendeltetett emberek, kik azokat a’ sípokat széllyel hordozták. Kik közül sokan lovagoltak sebes lovakon, és azoktúl sokan vettenek: mások gyalog jártak, némelyek még mankón-is sántikáltak, és ezektől inkább vettek az okosabbak, azt mondván: hogy bi-zonyosabbak szoktak lenni” – írta Johann Amos Comenius 1623-ban napvilágot látott mű-vének Az Bújdosó az Újság Írók közzé akadt című fejezetében. A tolmács-kísérő és a buj-dosó beszélgetéséből idézett részletek alapján szembetűnő, hogy a 16–17. században a kor-társak a híreket vagy mai szóhasználattal az információt államok, népek sorsát eldöntő ér-téknek tekintették, amelynek a megfelelő minőségét, mennyiségét és áramlását biztosítani kellett. A késő középkorban kialakuló információéhség erre az időszakra olyan mértékben megnövekedett, hogy joggal lehet beszélni az információrobbanás koráról.

• Details
• Contents