A haiku története
The story of haiku

Summary/Abstract: Úgy gondoltam, hogy megmentem a világot, eközben híres leszek, világhírű, szépen sorban megkapom a költészetért járó díjakat, a József Attila-díjat, a Kossuth-díjat, a Nobel-díjat, aztán amit lehet, biztos lesz még ez-az, amit lehet, majd kiderül. A haikukat szerettem nagyon, elkezdtem írni, írtam valami furcsát, nem pontosan értettem, hogy mi az, de elég vadnak tűnt, hát még írtam hozzá egy kicsit, amiről azt gondoltam, hogy majd éppen olyan jó lesz, mint amit eleve írtam, éppen olyan is volt, aztán elkezdtem formázni a monitoron, nagyobbra csináltam a betűket a címben, variáltam a betűtípust, sorkizártam, középre húztam, egyre szebb lett, és amikor készen volt, úgy éreztem, hogy a betűk sorrendjén már nem is lehet változtatni, annyira szép lett az egész. Minden kattintás szentebbé és megváltoztathatatlanabbá tette. Akkor odaadtam a barátomnak, aki szerkesztő volt egy jó folyóiratnál, a barátom épp olyan komolyan vette a művészetet, mint én, és közölte a műalkotásomat a helyesírási és nyelvhelyességi hibákkal együtt – az alkotó szuverén, és a furcsa rendellenességek hatalmas jelentésmezőket nyitnak meg.

• Details
• Contents