Objektivitás, szubjektivitás és ’56 emlékezete
Objectivity, subjectivity and the memory of 1956

Summary/Abstract: „A történelem különféle perspektívákból tekinthető, a történelem változása a történelemről tett kijelentéseket is megváltoztatja”1 – írja Reinhardt Koselleck. A témám fókuszpontjául választott ’56-os forradalom és szabadságharc utóéletének elemzési dilemmái különösen igazolják ennek a tézisnek a létjogosultságát. Ugyanakkor ’56-ról elemzést írni nem könnyű; még akkor sem, ha nem konkrétan az eseménytörténet vagy a forradalom – sok szerző által alaposan megírt – nézőpontjai állnak középpontban, hanem a forradalom utóéletének emlékezeti dimenziói. Bár a téma eddig megjelent irodalma rendkívül szerteágazó – különösen az ötvenéves jubileumra megjelent munkák mennyiségét alapul véve –, nem is ez okozza a kutatónak a fejtörést, nem annak a pontnak, annak az eseménynek vagy folyamatnak a megtalálása, melyet még homály fed, és érdemes foglalkozni vele. A legfőbb nehézséget – szerintem – a forradalom megítélésének – mai napig is jelen lévő – „kényes volta” jelenti. Így az én olvasatomban – a jelen esszé problematikájának gócpontjaként – az elemzési dilemmák az emlékezeti szubjektivitás és a historikus objektivitásra törekvő szándékai között feszülnek.

• Details
• Contents