Oronte szonettje
Oronte's sonnet

Summary/Abstract: Ismerôs helyzet: az ember kap egy verset, mondjon kérlelhetetlenül ôszinte véleményt. Ha nem lehet nem ôszinte (mert mondjuk versrovatot szerkeszt), könnyen kiderülhet, hogy a vers mindenki másnak tetszik – csak eltökélt rosszindulat, felfuvalkodott dölyf, szakmai irigység vonhatja kétségbe nyilvánvaló értékét. De Alceste nem szerkeszt folyóiratot. Miért a hírhedt embergyûlölôtôl akarja hallani Oronte, hogy verse nagy szerû? A helyzetnek van egy különös pikantériája. Mint késôbb kiderül: Oronte ugyanannak a nônek a kezére pályázik, mint Alceste, a verse is minden bizonnyal ôhozzá, Célimènehez szól, tehát éppenséggel Alceste is írhatta volna. Ha ezen a nyomon indulunk el, azt is gondolhatnánk, hogy a szonettet Oronte voltaképpen Célimène-nek hozta (akinek a házában vagyunk, csak ô most épp nincs otthon, Alceste a hazajöttére várakozik), vagy – még jobb! – számítva rá, hogy imádóját is ott találja, a nô jelenlétében akarta bezsebelni verse dicséretét – a riválisától.

• Details
• Contents