Költészetről, távollétről és búcsúról Európától
On poetry, non-presence and a farewell to homeland

Summary/Abstract: Eljön az ideje, és végül megtörténik. A gondolat, ami oly sokáig fűtött, üressé és hideggé válik. Képregényrajzzá. Feldolgozott anyaggá. Bolondok játékává. Európáért – kiabáltuk a nyolcvanas évek végén, áttörve a határokon és rendőrkordonokon, szögesdrótokon, a valóság túloldalára. Ott, a drót mögött megvolt minden, amit nagyra tartottunk: Kafka prágai képei, Joyce és Yeats ír tornyai, a sohasem látott Szajna-part, ahol Cortázar könyveinek bájos szellemei jártak. Fura, de ott volt Csuang-ce is Patanjalival, Li Paj (Li Taj-po) is Salingerrel, pedig a földrajzi logika szerint ők más irányokba kellett volna vezessenek. De értettük, hogy nem a földrajz itt a lényeg. Egy metafizikai tájékot hívtunk akkor Európának, ahol a lelkünk neveltetett. És saját magunkhoz törtünk át a kordonokon.

• Details
• Contents