Fehér
White

Summary/Abstract: Karácsony előtt, Mikuláskor az öreg meg az öccse fogták a gyerekeket meg a kutyát, és elmentek szánkózni. Az öregnek kezdettől fogva ott motoszkált a fejében, hogy igazán húzhatná helyette a szánkót az a dög. Úgyse csinál semmit, csak a tökét terpeszti a kályha előtt, vagyis nem a tökét, mert épp a minap állapították meg, hogy töke nincs, mert nőstény, ráadásul vemhes. Megellett, a kölyköket elosztogatták, egyet hagytak neki, hadd örüljön, az meg kiszaladt a ház elé, és elütötte egy autó, úgy kellett felvakargatni a szeneslapáttal. De ez még mind semmi Milanhoz képest, aki lement hozzájuk a pincébe kicsit melegedni, mert a pöcse is majd’ lefagyott már, iszogattak, nótázgattak, Milan nevetett, és azt mondta: inni kapsz, pofácskám, te meg, őrzőangyalkám, vigyázz engem mostan már, te kormányozd életem, hogy mostan már énvelem semmi rossz se történjen. Még hogy semmi rossz, gondolta az öreg, Milant elütötte az autó. Két hétig feküdt még körberajzolva az úttesten, és mikor az öreg kocsival indult valahova, keresztül kellett hajtania rajta. Ilyenkor úgy érezte, ő ütötte el, hogy minden reggel újra meg újra elüti.

• Details
• Contents