Déljegyzetek
Southern notes

Summary/Abstract: Február elején egy hetet töltöttünk Granadában, egy lakást akartunk venni. A szükséges pénzre nem volt semmiféle kilátásunk, de ahhoz, hogy valamit akarjon az ember, még nem kell pénz. Tokoll napközben úton volt egy hátizsákkal és a kamerájával, én reggeli után az utcákat jártam. A katedrális mellett felfelé mentem a dombon, és már pár lépés után láttam egy feketeruhás nőt közeledni, aki aztán egy csokor mimózát nyomott a kezembe és mosolygott, mintha találkozónk lett volna. Azt mondta, hogy én egy boldog asszony vagyok, ezt rögtön látta rajtam, bár mostanában gondjaim is vannak. Jósolni fog a tenyeremből, mondta, és megragadta a kezemet. Adtam neki két eurót, hiszen pénzt akart, de nem volt megelégedve az öszszeggel, tizet akart, és folytatta, milyen boldog is vagyok én alapjában véve. Akkorra sikerült kiszabadulnom, visszaadtam neki a mimózát, és amíg sietve továbbmentem, olyan átkokat kiáltott utánam, amiket szerencsére nem értettem pontosan.

• Details
• Contents