1967 (kornovella)
1967 (period novella)

Summary/Abstract: „Néha furcsa hangulatban / Az utcát járom egymagamban, / Nincsen semmihez se kedvem, / De érzem azt, hogy nincs ez rendben így” – énekel benne, már tôle függetlenedve a furcsa, szomorkás, de ugyanakkor vigasztalóan elringató dalocska, amit aznapi dúdolgatásra munkába indulás elôtt a rádióból csípett fel s a délelôtti tánczenei koktélban is megismételtek. Az Adócsôgyár mûszakirajz-szerkesztôirodájában többszöri tiltás, fômérnöki dörgedelmek, a tiszta, világos munkahelyrôl eltávolítás kilátásba helyezése ellenére is, lázadó makacssággal megszólal minden szerdán délelôtt tíz negyvenötkor Komjáthy György mûsora a bejárati ajtó szárnyai felett elhelyezett hangszóróból, amely a gyár összes dolgozóját érintô közleményeket teszi közhírré, vagy az olyan országos érdeklôdésre számot tartó eseményeket, mint a Szovjetunió Kommunista Pártja vagy a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusainak záró nyilatkozatai, avagy, alig egy hónapja – nem minden meghökkentô hatás nélkül, hiszen olyan távol történt, s miért éppen ezt, hiszen annyi dúl belôle – a késôbb hatnaposnak nevezett háború elsô napjainak hadijelentéseit. A tizenöt rajzasztal jó részén fiatal, technikumból frissen kikerült szerkesztôk dolgoznak, többségükben fiúk, akik – mintegy az iskolai és a munkahelyi fegyelem közötti mezsgye lépésrôl lépésre történô kiszélesítéseként – óvatosan nyakba ereszkedô hajat s szintén lefelé merészkedô-szélesedô barkót viselnek, a mûsor szignáljának fölhangzásakor összeesküvô mosollyal a bajszuk alatt, szemükkel a hasonló korú lányokat keresve, a lemezlovas kötelezô szószát követô isteni muzsika ritmusait megelôlegezendô, kezdik jobbra-balra dobálni a fejüket.

• Details
• Contents