A leydeni kapitány
Captain

Summary/Abstract: Késô este azzal állított be hozzánk, hogy a szélmalom, amelyben lakunk, a telihold ellenére nem vet árnyékot. Már éppen lefekvéshez készülôdtünk, úgy, ahogy találtattunk, vékony trikóban, háromnegyedes alsónadrágban, a bakancsainkat mezítelen lábunkra felrángatva, egybôl kiszaladtunk az ajtón, mintha legalábbis valamely ritka égi tünemény szemtanúi lehetnénk, de a sötétségben ide-oda botorkálva csak nagyon körülményesen jutottunk el annak a felismeréséhez, hogy az idegen ember, aki ebben a kései órában hosszan zörgette már korán bereteszelt ajtónkat, és amikor végre bátorságot gyûjtöttünk, hogy végül is beengedjük, minket szinte megvádolva, hangjában alig leplezett indulattal közölte velünk a szélmalom hiányzó árnyékáról szóló észleléseit, rádöbbentünk, hogy hazudik, hiszen amikor a támfal körül bóklászva végül is megpillantottuk a holdat, ennek a fénymezejét követve, jól láthattuk a még zsenge, kora tavaszi füvön a malom város felé elnyúló hosszú árnyékát. Visszatérve a konyhaként és nappaliként használt alsó térbe, a késôn érkezett vendég már a kályha melletti kanapén kényelmesen elheverve mély álomba szenderült, úgy, ahogy jött, egy barna vászonkabátban, jelvényekkel, rangjelzésekkel telitûzdelt katonasapkában, amelyrôl nem tudhattuk, mely idegen ország egyenruhája is lehet, mi legalábbis sosem láttunk ehhez hasonlót.

• Details
• Contents