Hat levél a 18. század végének Magyarországáról
Six letters from Hungary from the end of the 18th century

Summary/Abstract: Charles-Marie d’Yrumberry, de Salaberry-t a vendée-i ellenforradalom egyik katonai vezetőjeként, francia íróként, valamint Loir-et-Cher megye restauráció korabeli (1815–1830) ultraroyalista küldötteként tartják számon. Bennünket elsősorban Salaberry, az író, pontosabban az útleíró érdekel. A baszk néveredet (Salaberry) régi navarrai nemesi családot takar. Párizsban született 1766-ban, apja a párizsi számvevőszék elnöke volt, akit a „nagy terror” idején – meggyőződéses királypárti lévén – 1794 tavaszán kivégeztek. Fia még az emigráció egyik első hullámában 1790-ben elhagyta Franciaországot. Németországban, Magyarországon, Erdélyben, Törökországban és Itáliában utazgatott, majd csatlakozott Condé herceg koblenzi királypárti alakulatához. Ezt követően titokban visszatért Franciaországba, ahol a legendás La Rochejaquelein oldalán harcolt Vendée-ban a forradalom ellen. Bonaparte Napóleon államcsínyét követően visszatért családjához Blois-ba, ahol mezőgazdasággal és szépirodalommal foglalatoskodott. Mivel politikai szempontból tudomásul vette a császári uralmat, nem háborgatták, igaz – meggyőződéses Bourbon-párti lévén –, Salaberry gróf egészen 1814-ig politikai felügyelet alatt állt. Nem csoda, hiszen a császári titkosszolgálat azt is tudta róla, hogy 1810-ben Anne-Louise Germaine Necker, de Staël- Holstein bárónőt, ismert nevén, Madame de Staëlt titokban vendégül látta Fosséban lévő kastélyában. A híres írónő közismerten csodálta Napóleont, ám gyűlölte politikáját.

• Details
• Contents