A szörnyeteg
The monster

Summary/Abstract: Kora délután a Keletinél kötött ki. A Magyar Államvasutak szignálja messze a környező utcákig elhallatszik. Elfelejted, de ha tíz évvel később újra meghallod, minden teketória nélkül elfoglalja a régi helyét. Tű-lülülű-lülülű. – A feleségem tudott kottát olvasni. Kodály-módszer. Megint egy információ, amire csak azt lehet mondani: És mihez kezdjek vele? A feleségem tudott kottát olvasni. Semmi hasznát nem vette az életben, aztán meghalt. Tű-lülülű-lülülű. – Ott állt holtfáradtan egy téren, előtte a pályaudvar épülete, mögötte egy óriási építkezési terület – Miért kell ennek mindig így lennie! –, és egy darabig mozdulni sem tudott, semerre. Tűzött a nap, előtte-mögötte-alatta dübörgött a járdát helyettesítő ideiglenes deszkapalló, egy percig nem látott és nem hallott semmit. Aztán valaki az arca elé tolta a kezét. Egy koldusasszony. Részeg, zokog. Mond is valamit. Veled egykorú lehet, de már hiányzik pár foga. Kopp belebámult ebbe a szájba. A fekete részekbe. A koldus észrevette, hogy valaki felfigyelt rá, és kicsit még hangosabban jajveszékelt. A lehelete alkohol-, ő maga vizeletszagú volt. Kopp menekülőre fogta. Bukdácsolás a téren. Mintha én is részeg lennék.

• Details
• Contents