Keresztutak
Crossroads

Summary/Abstract: ...Ahogy így beletörôdött a jövôbe, megnyugodott. Az unokákról a mama jutott eszébe, és ettôl világos lett a gondolkodása, tiszta, mint a napfényre kitett víz. Régen így csinálták. Ha a kút megzavarosodott, befôttesüvegekben tették ki a vizet az ablakpárkányra, és ha átjárta a napsugár, leülepedett, megtisztult a piszoktól. A legjobban azt szerette, mikor felmászott a mama ölébe, még egészen nagylánykorában is, az pedig a szájából etette, mint a madármama a fiókát. Még a halat is megette így, pedig nem szerette. A falatnak hal-, kenyér- és mamaíze volt, ôt pedig alig lehetett leszoktatni arról, hogy szájból kérje a megrágott falatot, noha iskoláskorában már szégyennek számított az ilyesmi. Miközben ezeken járt az esze, támadt egy gondolata. Hogy ha szép és tiszta dolgokat mond a fejében, tisztábban látja, hogy mi lesz, akkor elgyengül benne a fájdalom, a bánat és a félelem. A varroda jutott eszébe. Talán nem is varroda, hanem Patyolat volt az, szemben az utcán, régi dolog, már vagy negyven éve bezárták. Olyan furcsa volt, hogy a Rózentál Lili dolgozott benne, akivel egy faluban születtek, aztán az is felkerült Pestre, máskor és máshogyan, mint ahogy ô, és épp abban az utcában dolgozott, ahol nekik is kiutalta a leválasztott lakást a tanács. Gyerekkorukban sokat csámborogtak együtt a tarlón, az akácosokban. Szétvitte, aztán újra összesodorta ôket az élet.

• Details
• Contents