Szegény Henrik
Poor Henry

Summary/Abstract: Azt hiszem, apám kakasa miatt szerettem meg ezt a férfit. Azt szeretném legelôször is kijelenteni, hogy én, Berthold Müller lánya, Zsófia Müller pontosan tudom, mi a szerelem. Szemernyi kétely sincs bennem. Azt gondolom, kiürítettem a méregpoharat, méghozzá az utolsó cseppig, mindent tudok errôl az érzésrôl. Igen. Mindent tudok errôl az állapotról, a természetérôl, a mûködésérôl, arról, hogy mi mindent képes tenni az ember világával. Mindent tudok errôl a betegségrôl. Az utolsó otthoni estémen bámultam a naplemente vörösét. És a Henrik úr földjén alászálló napkorong elé valami levélke szállt, és csak táncolt, csak libegett az esti fuvallatban, mintha valahonnan zene szólt volna. Holott olyan csönd borult a vidékre akkor, abban a pillanatban, mintha az egész világ süketült volna meg. Ezt akarom most elmondani. El akarom mondani, mert azt szeretném, hogy aki hall engem, abban ne támadjon kétség, ne gondolja, hogy ez a kis cafka, ez a rongyos seggû, vézna gyereklány halandzsázik csupán. Nem, nem és nem. Tudom, hogy a szerelem mit tesz a testtel, a lélekkel, azt is jól tudom, mit tesz a gondolataimmal. Nincsen titok. Ez a legfontosabb.

• Details
• Contents