Két példa: Ady és Kodály
Two examples: Ady and Kodály

Summary/Abstract: A magyar irodalom, egyáltalán a magyar mûvelõdés történetének egyik leginkább feltûnõ és általános jelensége a hagyomány és az újítás szüntelen versengése és küzdelme vagy éppen összefonódása, midõn a modernizáció szellemi erõfeszítései programszerûen a bevált (esetleg a régi és szinte elfeledett) tradíciókra épülnek, õket fedezik fel és aknázzák ki éppen a szellemi, mûvészi megújulás érdekében. Számos példára tudnék hivatkozni nemzeti kultúránk több mint ezeresztendõs történeté- bõl – ilyen módon használta fel Zrínyi Miklós egy barokk hõseposz létrehozása érdekében a régi magyar krónikás költészet hagyományait, Vörösmarty Mihály egy romantikus történelmi eposz meg- írása során ennek a barokk hõseposznak a tanulsá- gait, Petõfi Sándor (nem minden költészettörténeti elõzmény nélkül) a hagyományos magyar népdalkincset, Arany János a nemzeti történelem romantikus balladáinak megalkotása során a régi magyar költõi hagyományt – folytathatnám az irodalomtörténeti példákat: a megújulás, ha valóban hiteles kíván lenni, nem hagyhatja figyelmen kí- vül a hagyományokat, és a hagyományok, ha életképesek kívánnak maradni, mindig beépülnek a megújulást szolgáló törekvésekbe.

• Details
• Contents