Mire vagyunk büszkék?
What are we proud of?

Summary/Abstract: A huszonegyedik század vallásos lesz, vagy nem lesz” – valahogy így fordítható magyarra az a mondás, amelyet André Malraux-nak tulajdonítanak, jóllehet a neves francia író és politikus köztudottan ateista volt, és õ maga is cáfolta annak idején, hogy ilyesmit mondott volna. Lehet, hogy nem mondta, vagy nem így mondta, de ez a jóslat tagadhatatlanul létezik, tehát mindenképpen van egy mondatunk, amely a huszonegyedik század elsõ évtizedén jóval túllépve, beigazolódni látszik. Mármint olyan értelemben, hogy a tudományos-technikai robbanás, a követhetetlenül felgyorsult kommunikációs fejlõdés korában, amikor pillanatok alatt bárki bárkivel kapcsolatba léphet a földgolyón, valójában vakhitek, vallási fundamentalizmusok, szélsõséges nacionalizmusok szaggatják ezerfelé az egyébként globalizálódni látszó világot. A zavartalan kommunikációt legfennebb mágneses viharok fenyegetik, de sokkal veszélyesebb identitás-viharok fogják talán megrázkódtatni a közeljövõben ezt az egykor elrablásra érdemes hajadonból rágós húsú vénasszonnyá változott Európát is. Idézett mondatunkat – bár ezek szerint nem tudom, kitõl idéztem – úgy állítanám fejérõl a talpára, hogy: ha a huszonegyedik század nacionalista lesz, akkor nem lesz. Állítom ezt azzal a meggyõzõdéssel, hogy a nacionalizmus ellenszere nem a nemzeti identitások eltüntetése, hiszen amennyiben ezt az emberiség vagy csupán Európa is megkísérli, nem lesz, vagyis elpusztul. A kollektív identitás felmutatása (falu, város, nemzet, ország, kedvenc futballcsapat vagy rock-zenekar) emberi sajá- tunk, enélkül nem nagyon tudnánk meglenni.

• Details
• Contents