EKPHRASIS ÉS ILLÚZIÓ PHILOSTRATOS EIKONES ÉBEN
EKPHRASIS AND ILLUSION PHILOSTRATUS EIKONES

Summary/Abstract: A Kr. u. II. században, a római császárság korában újjáéledt a szofisztika és a gorgiasi (Kr. e. V—IV. századi) rétorikai hagyomány. Újra olvasták az antik szerzőket és igyekeztek újra életre kelteni nyelvüket, stílusukat. Megkülönböztetésül ezt a korszakot második szofisztikának nevezték. (A fogalmat Flavius Philostratos használta először A szofisták élete című művében.1 ) Ebben az időszakban az ekphrasis kivált a progymnasmák közül és önálló irodalmi műfajjá lépett elő. A rétorok iskolázott közönség előtt léptek fel szónoklataikkal, akik e beszédekben elsősorban a formát és a felhasznált rétorikai eszközöket értékelték. A szónokok számára is mindennél előbbre valóvá vált a mű feszültségének vagy lendületének fenntartása, lassanként pedig maga a téma is szinte mellékes lett. Még olyan előadásokról is tudunk, ahol a szónokok, mintegy szórakoztató előadásra érkezvén, nem maguk választották meg szónoklatuk témáját, hanem a közönség bekiabált témáira rögtönöztek minél csiszoltabb beszédet. E beszédek tehát nagyobb, de műveltebb tömegek szórakoztatására készültek és akár irodalmi szövegként is publikálták őket.

• Details
• Contents