CITUS VAGY CITUM? (AD HOR. C. I 37,18)
CITUS OR CITUM? (AD HOR. C. I 37,18)

Summary/Abstract: A kérdéses horatiusi sor magyarázatában a nélkülözhetetlen Nisbet—Hubbardkommentár meggyőző érveket sorakoztat fel a kéziratokban egybehangzóan hagyományozott citus helyessége mellett (I 410): a római vadászok általában kutyáik mögött futva igyekeztek az űzött vad nyomában maradni, vö. Hor., Epist I 18,51 cursu superare canem; Phaedr. 28,9 venator citus; Nemes. Cyneg. II 49 totisque citi discurrimus arvis. Ugyanitt történik utalás a szövegösszefüggés értelmezésében rejlő bizonytalanságra is, amennyiben a jelző néhány sorral később (24 classe cita) megismétlődik, ami azonban nem eshet döntő súllyal a latba. (Vö. pl. C. I 29,9 tendere, majd 16 tendis; más szempontból regisztrálja a szóismétléseket D. Bo Hor.-kiadásának index-kötetében, 397 skk.) Octavianus mindenesetre nem sietett — vagy éppen „repült” —, hogy Kleopatrát kézre kerítse: csak majdnem egy teljes évvel később csapott le áldozatára, — „yet one must not demand historical precision from a patriotic poet” (ibid.).

• Details
• Contents