Variations on a Virgil-theme, from the Aeneid to Brodsky’s Aeneas and Dido and its further paraphrases
Variations on a Virgil-theme, from the Aeneid to Brodsky’s Aeneas and Dido and its further paraphrases

Summary/Abstract: Joszif Brodszkij “Dido és Aeneas” című versét 29 évesen, három esztendővel kényszerű amerikai emigrációja előtt írta, mintegy “lelki főpróbaként” a hontalanság elfogadására. A parafrázis nyersanyagát Vergilius Aeneisének negyedik része szolgáltatta, a festmények sokaságán, Purcell operájában stb. Megjelenített szerelmi dráma, amelyben a trójai hős – épp a honvesztés állapotában – beleszeret Dido királynőbe, de hamarosan elhagyja, mert űzi az új haza – Róma – megalapításának kényszere. Joszif Brodszkij (angolul: Joseph Brodsky) Nobel-díjas orosz-amerikai költő-egyetemi tanár eredeti és új hazájában is “deáktalan”, azaz nem latinos kultúrájú ország lakója volt, mégis bízvást nevezhetjük a “leglatinosabb” huszadik századi költők egyikének. A számára legfontosabb költők sorában ott találjuk Vergilius mellett Catullust, Ovidiust és Martialist, s jellemző az is, hogy egyik kötetének igen kifejező latin címet adott: “Post aetatem nostram”. Választása, latinosságmániája nem egyszerű különcség, elitizmus volt, hanem sok versében a hanyatló Róma képeivel érzékeltette a széteső szovjet birodalom légkörét. Visszatérve jelen versére: ő, mint annyi poéta a világirodalomban, Aeneas szemszögéből láttatja a történetet. Így írta tovább az ő versét Brodszkij kiváló magyar fordítója, sok szempontból már-már alteregója, Baka István költő-műfordító is. Ezt a “férfiszempontú” olvasatot törte meg tizenegyedik verseskötetem címadó költeménye, a “Dido utolsó üzenete”, amely a szerencsétlen sorsú szerelmes asszony szemszögéből láttatja a történetet, vállalt szereplíraként. A dolgozatban amerikai klasszika-filológusok írásai mellett felhasználtam a legkiválóbb Brodszkij-szakértők, -fordítók munkáit, Kevin l. Kline-tól Zara M. Torlone-ig.

• Details
• Contents