Szögletes tiszteletkörök
Angular positions of respect

Summary/Abstract: Ha temérdek ösztönzésnek engedô, termékeny és merész, viharos és pojácás, játékban, kalandban, vérben, aranyban, asszonyokban, pokoljáró istenkeresésben, jövôbe lôtt nyilakban (a kor nyárspolgári közönségének tett engedményei, túltengô szónoki pátosza, gyakori „fülbemászásai” ellenére is) káprázatosan gazdag („a zene továbbfejlôdése szempontjából sokkal nagyobb lángelmét ismertem meg benne Wagnernél vagy Straussnál”, írta Bartók Béla), egyetemes rangú és jelentésû, Európát szellemi hazaként belakó, áldozatos és adakozó életének végén a „mindig hû rokon”, aki egész életében, „míg arany és taps váltakozva csengett”, ôszintén és állhatatosan vallotta, hogy magyar, jóllehet nyelvünket nem tanulta meg, népünk dalait, a magyar parasztzenét nem ismerte, félreértette, talán le is becsülte („azok a magyar népdalok és dallamok, amelyek falun találhatók és a fent említett hangszereken – furulya, kürt, tárogató, síp, duda – hallhatók, túlontúl egyszerûek és tökéletlenek, semhogy valami teljesen meglepônek a benyomását keltsék, ezért nem tarthatnak számot arra, hogy világszerte tetszést arassanak, még kevésbé arra, hogy egyenrangúnak tekintsük ôket elismerten nagybecsû más lírai zenemûvekkel; viszont a cigányok elôadta hangszeres zene versenyre kelhet bármilyen más zenemûvészettel” – írta DES BOHÉMIENS ET DE LEUR MUSIQUE EN HONGRIE [A CIGÁNYOK ÉS ZENÉJÜK MAGYARORSZÁGON] címû könyvében), a cigányzenét eredeti magyar zenének vélô fatális (noha elkerülhetetlen) félreértéseit azonban széles körben terjesztette, maga is hozzájárulva ekképp a magyarokkal kapcsolatos nyugat-európai tévképzetek meggyökeresedéséhez.

• Details
• Contents