We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
Jakov Katz csak hajlott korában kezdett érdeklődni a magyar zsidóság iránt, amelyből származott, ám ennek ellenére munkássága e vetülete nagymértékben és máig hatóan járult hozzá a magyar történetíráshoz és -kutatáshoz.
More...
Egy evvel ezelőtt elhatároztam, hogy felhagyok a politikaelmélettel és politikával kizárólag állampolgári minőségemben foglalikazam majd. Egy pillanatnyi optimista időszakban azzal áltattam magam, hogy a filozófiában és társadalomelméletben már letudtam kötelességeimet és megérdemlem, hogy végleg és kizárólag olyan izgalmas témákkal foglalkozzam, mint a vallás és művészet. Szeptember ll-e megtanított arra, hogy tévedtem. Nem mintha egy percig is osztottam volna nemrégiben búcsúzott századunk kilencvenes éveinek azt az álláspontját, hogy a totalitarizmus és a terror ideje elmúlt. Soha nem győztem hangsúlyozni, hogy koránt sincs így, hogy e jelenségek - ha más formában is -, de velünk maradtak a háttérben és előbb vagy utóbb a liberális, demokratikus politikai rendet fenyegetik majd, ám azt hittem -- vagy inkább reméltem -, hogy ez inkább utóbb, mint előbb fog bekövetkezni, így még alkalmunk lesz élvezni a haladékul kapott évtizedeket. Mára már közhellyé vált, hogy a politika eseményei előre nem láthatók, és nem megjiósolhatók, megtörténtük után mégis hozzávetőlegesen érthetővé válnak legalább azok ac - politikai és mentális értelemben vett - strukturális körülmények. amelyek felbukkanásukhoz vezettek. A szeptember ll-i események után nyilvánvalóvá lett, hogy a liberális demokráciákat újabb terrorhullám fenyegeti. Ennek megtörténte után már nem kell jóslásokba bocsátkoznunk, hogy valamit megértsünk: nem tudhat juk. hogy a terror legközelebb hol és hogyan csap majd le, minden esemény véletlenszerű és előre nem látott lesz. Ám mégis eleget tudunk már a nemzetközi terror szervezetéről, működéséről, ideológiájáról és társadalmi hátteréről.
More...
Amos Imre Amos Jelenesei cimú kiállítását a Budapesti Francia Intézetben az alkalom szülte. Mind a helyét és mind az időpontját. Az ok és alkalom: Marc Chagall kiállítása egyazon városban, néhány száz méterrel arrébb, a Duna túlpartján, a Magyar Zsidó Múzeumban, ahol a vizuális azonosság-ünnep 2001. július 13-tól október végéig volt látható.
More...
Gaya hét évvel halála előtt megfesti magát, együtt az orvosával, lábadozó betegként. Oldalról diabolikus arcok figyelnek. Az udvarban kérgétől megfosztott, illatos vaj színű fatönk fekszik, frissen esett rá a hó. A vonat lépésben halad, a kövér hópelyhek befedik a tájat, a hóra köd ül. A fülkében csak ketten vagyunk. Hanyatt dőltem. Egy nőstény szarvasbogár macerál ahajamban.
More...
Itt születtem Kas,án, mindjárt a háboru után, '47- ben. Otthon születtem, nem kórházban, sokáig azt hittem, ilyen csak velem fordulhatott elő. És pészachra születtem, talán ez is jelent valamit, nem tudom. Anyukám vallásos családból való volt, rabbi lánya. Amikor kicsi voltam, mi is csak vallásos emberekkel barátkoztunk, nekem nem is volt másmilyen barátnőm, keresztény vagy másfajta zsidó, csak ortodox. A rabbi családjával meg a metszőékkel, a sameszékkal mentünk minden vasárnap, amikor szép idő volt, ki Kassa mellé a Bankóra, egy üdülőhelyre. Nemrég voltam kint a fiammal, még megvan az a fa, ahol a pokrócunk volt, minden vasárnap ott beszélgettünk és játszottunk.
More...
Az, hogy a Clevelandben élő 87 éve, Joli nén; számára még mindig Budapest a világ központja, nem aggkori szenilitás, Joli néni emlékezete ugyanis meglepően ép. Még akkor is, ha Horthyemlítésére érdekes, elnéző, valahogy mégis büszke mosoly ül ki az arcára, és úgy beszél a volt kormányzó ról, mintha személyes ismerőse lett volna. De Jolika ugyanúgy beszél Clintonról is, csak épp a büszkeség hiányzik a szavaiból és a mosolyából. Azért ez a Horthy, ez volt valaki, és a néni büszke rá, hogy magyar. Jolika 1939-ben hagyta el az országot, az utolsó hajóval ment át Amerikába, s bár apja valamelyik táborba menet, vagy ki tudja, hol, meghalt, az ostromot, a deportálásokat nem személyesen élte át (közvetítettség).
More...
A zsido vallásbn körülmetélé, (berit mila, brisz) kezdetben (Gen. 21,4.) az Istennel kötött szövetséget szimbolizálta. Kulturális antropológiai értelmezésben ugyanakkor a körülmetélés férfivá avatási rítus, amely más vallásoknál, különböző törzseknél is megtalálható. Egyes teológusok a csecsemőkori körülmetélést az emberi nembe való felvétetés "szent" aktusaként, illetve a közösségbe kerülés szimbólumaként értelmezik. A Genezisben Isten Ábrahámmal, és általa leszármazottaival köt szövetséget, nem pedig a zsidó néppel.
More...
A történészket foglalkoztatja a kérdés. vajon éltek- e zsidók az első magyarok idejében az ország területén. Úgy tűnik, nem kizárt, hogy a magyar Alföldre már a római hódítás idején érkeztek zsidók. Ezek a letelepedések azonban a későbbi, a középkorban bizonyítottan létező zsidó letelepedésekhez hasonlóan, nem voltak elég fejlettek ahhoz, hogy egyedi hagyományukat átörökítsék az utódokra. Bárhogy történt is, a magyar történelem folytonosságát a másfél évszázadon át tartó török megszállás megszakftotta.
More...
Cruciadele, în forma lor clasică, au fost opt la număr şi au avut loc între secolele XI-XIII (1096-1270). Ele au apărut într-o societate aflată în plină expansiune politică şi militară. După anul 1000, Europa Occidentală cunoaşte o răsturnare de situaţie. Ea nu mai este o “citadelă asediată” şi întreprinde o expansiune care nu va mai înceta pe durata Evului Mediu: cruciadele, războiul sfânt creştin. Cruciada apare ca un fenomen cu totul nou la sfârşitul secolului al XI-lea, dar nu este decât rezultatul unui ansamblu de idei şi de practici îndelung maturizate în cursul secolelor precedente. Dacă în primele trei secole expresia “milites Christi” îi desemna pe toţi creştinii, în special pe martiri, treptat ajunge să-i desemneze doar pe călugari şi clerul, ce-i care-l servesc pe Dumnezeu. Interpretarea semantică semnificativă se va produce însă în secolul al XI-lea, când această expresie […]
More...
Currently extensively debated as regards the adequate approaches and the impact on the younger generation, but also in connection with the training and motivation of educators, Holocaust education seems to enjoy consensus in the Romanian schooling system as far as the studied timeframe is concerned: 1938–1945. The explanation is easy to find – this is the period investigated and focused upon by the former Wiesel International Commission for the Study of the Holocaust in Romania, as abundantly shown by its Report1 published in 2005 and particularly by the volume of documents2 accompanying it. Still, to better understand the phenomenon it is necessary to set it in the context of the Romanian cultural space.
More...
Populaţia evreiască în spaţiul românesc este, cum se ştie, veche, dar proporţiile acesteia încep să crească masiv odată cu începutul secolului al XIX-lea şi, mai ales, după intrarea în vigoare a Regulamentelor Organice în cele două Principate. Numărul evreilor din Moldova şi Muntenia a crescut între 1831 şi 1899, de la aproximativ 37.000 la 266.652 de suflete, ceea ce însemna 4,5% din populaţia totală a Vechiului Regat de la sfîrşitul secolului al XIX-lea. Aşadar, în intervalul unei vieţi de om, numărul evreilor aşezaţi aici s-a multiplicat de mai bine de 7 ori. Imigraţia cea mai substanţială a avut loc în Moldova, dar ea e sensibilă şi în Muntenia, mai ales la Bucureşti. Dacă se iau în calcul particularităţile cultural-religioase iniţiale ale acestei populaţii, originară în cea mai mare parte din Polonia şi Rusia, puternic modelată de hasidism şi de un stil de viaţă propriu, de ceea ce se cheamă idişkeit (mod de viaţă ortodox, port tradiţional polonez, limbă idiş etc.), se va putea constata că disponibilitatea ei de a se integra în societatea majoritară era, într-o primă fază, redusă, dacă nu cvasi-inexistentă.
More...
Monotheism is an idea attributed to Jewish origins even though there exists no equivalent term in the Hebrew language. So despite that this statement is a truism and Jews have believed de facto in the one God since the times of Abraham, theology per se has never been a Jewish vocation and therefore it is only through the Western philosophic influence of the middle-ages that Jewish thinkers have systematically delved into the fine points of their monotheistic belief. That does not mean that changes have not taken place that need to be understood.
More...
It obviously does not take much of an expertise to realize that had the Armenian genocide of 1915–1916 been taken seriously in its time, mid-20th century European history would have turned entirely different. Jewish and Armenian history has not only been often compared (particularly in regard to their respective Diasporas and even, to a certain extent, fates) but also quite tightly intertwined. Let us recall here a few examples. In his eagerness to help the Jewish cause, Theodor Herzl himself was ready to turn a blind eye to the Armenians being murdered by the Turks, in exchange for Jewish autonomy in Palestine. Lured by the Caliph with future vague possibilities, he allowed himself be talked into supporting Abdul Hamid II’s position in the Western press. It is estimated that in 1896–1897 the Sultan managed to massacre between 80,000 and 200,000 Armenians. But Turkey’s overwhelming foreign debts put him at […]
More...
When I had first heard about this topic, I wondered how it could be possible for a junior student in Political Science in Romania to explain Auschwitz. What authority (intellectual or otherwise) do I have to pretend I can explain that phenomenon? And then it struck me that it does not matter who I am, what I know (for information on the topic is easily at hand) or how I write about this. Any human being can attempt to explain Auschwitz, the Holocaust, and the extermination policy, the crimes and the Nazi manifestation of hatred – for it was precisely humanity itself which was absent in those times, places and people. Far from me the intention to turn this paper into a dramatic piece of writing aimed at bringing tears into the eyes of the reader. After all, this has been done so many times before.
More...
Crearea unei comisii internaţionale pentru studierea Holocaustului în România în toamna anului 2003 a fost facilitată de cîteva momente politice, precedate de numeroase campanii de presă în favoarea reabilitării dictatorului Antonescu, de contrareacţiile naţionale şi internaţionale la recrudescenţa cultului lui Antonescu şi, nu în ultimul rînd, de controversatul interviu acordat de fostul preşedinte Iliescu ziarului israelian Ha’aretz. În opinia presei democratice româneşti şi internaţionale controversatul interviu al lui Iliescu a stîrnit numeroase comentarii extrem de nefavorabile autorităţilor române. S-a susţinut că unele pasaje din acest interviu ar fi în contradicţie flagrantă cu principiile statelor euro-atlantice şi ar pune sub semnul îndoielii maturitatea politică a României, care doreşte să adere la marea familie a ţărilor de tip occidental. Iată numai cîteva titluri semnificative din ziarele româneşti: „Dl. Ion Iliescu şi Holocaustul” („România liberă”, 29.7.03), „Iliescu pe urmele lui Garaudy” („Evenimentul zilei”, 30.7.03), „Între Bucureşti şi Tel Aviv relaţiile s-au încordat brusc” („Independent”, 30.7.03).
More...
How can we confront and discuss the search of identity in the case of the three non-Jewish German generations: those directly involved with National Socialism, their children, and their grandchildren born after Hilter? How did the Holocaust affect them? The problem is existential, because the word “identity” is already connected to the shadow of the past.
More...
"Se ştie deja despre avatarurile încercate de comunitatea evreiească din România în eforturile întreprinse în timpul regimului comunist pentru a fi facilitată emigrarea în Israel1. Multe dintre evoluţiile contradictorii în acest domeniu ale conducerii comuniste de la Bucureşti reflectau atât divergenţele înregistrate în sânul acesteia faţă de problematica emigrării evreilor din Israel, cât şi sinusoidele din realitatea politicii internaţionale, un anume algoritm inaugurat la Bucureşti pentru lărgirea perimetrului de decizie autonomă faţă de Moscova, sau dorinţe or ambiţii sau obligaţii (ascunse sau nu) ale anumitor lideri. Radu Ioanid, cel mai informat istoric asupra acestei problematici, a constatat că la Bucureşti a intervenit, în primăvara anului 1958, o schimbare radicală în privinţa politicii de emigrare. Un raport solicitat de instanţa comunistă supremă – Biroul Politic al PMR – la sfârşitul lunii mai 1958 prezenta următoarea situaţie a celor 37.000 de cereri de emigrare neprocesate"[...]
More...
Perhaps the most troubling approach of the Holocaust is that which takes into account the children’s suffering. Generally, when speaking about the extermination of European Jews we think in terms of the victims’ number, of the Nazi’s and their allies’ crimes, of the by-standers’ responsibility, etc. But we often forget that of the six million victims guilty of having been born Jewish, a million and a half were children. Since all European Jews were condemned to extermination, the percentage of Jewish children who survived the war was significantly lower than that of the adults: 6–8% as compared to 33%
More...
Dispunem de două criterii pentru identificarea diferitelor forme ale iudeofobiei: tipologic şi cronologic. După criteriul tipologic, putem distinge între iudeofobia „justificată” rasial şi cea „justificată” religios. Termenul folosit iniţial pentru a descrie prima specie a iudeofobiei este acela de antisemitism1, cea de-a doua fiind indicată îndeobşte prin antiiudaism. Folosind criteriul cronologic putem decela patru etape istorice majore ale iudeofobiei: antică, medievală, modernă şi contemporană. Aceasta este, dealtfel şi taxonomia utilizată de Léon Poliakov în monumentala sa lucrare Istoria antisemitismului. Scrierea lui este împărţită în patru volume, care corespund celor patru perioade ale manifestării iudeofobiei [...]
More...
