Egy fiú, aki az édesanyját siratja
"Egy fiú, aki az édesanyját siratja, nem siratja-e mindenekelőtt saját gyermekkorát?"- teszi föl azegész coheni éietmű egyik, ha nem a legfontosabb szegletkövét érintő kérdést Jacques Chancel, egy genfi beszélgetés alkalmával Albert Cohennek, visszautalva arra a meghitt vallomásra, amelyet - Azanyám könyveben tett egy helyütt: "Miközben elsiratja az édesanyját, saját gyermekkorát siratja el. Az ember gyermekkorát akarja birtokolni és visszakapni, s ha az életkor előrehaladtával még jobban szereti az édesa.nyját, ez azzal magyarázható, hogy édesanyja a gyermekkora. Valaha gyermek voltam, többé már nem vagyok az, s efölött nem tudok napirendre térni."3 (33. o.)
More...