Gondolatok egy kiállítás kapcsán
Reflections on a exposition: „What is Hungarian?”

Summary/Abstract: Kénytelenségbôl óvatos és nem szeretem címet adtam az írásnak. Amikor a Múlt és Jövô felkért, hogy írjak a Mûcsarnok Mi a magyar? címû kiállításáról, két okból is erôs kételyeim voltak azt illetôen, hogy elvállaljam-e a feladatot. Egyrészt akkor még nem láttam a kiállítást, s nagyon nem volt kedvem belekeveredni egy reménytelen politikai vitába. Amint azt a kiállítás megtekintése után, s átnézvén a kapcsolódó sajtóanyagot is, amely majd’ mindenütt a politikát erôlteti, meg kellett állapítanom, a kérdésként megfogalmazott címbe eredetileg akaratlanul magam is belehallottam egy másik kérdést is, azt ugyanis, hogy Ki a magyar? Hogy belehallottam, az persze nem véletlen egy olyan korban, amikor ismét megjelentek és felerôsödtek azok a – sajnos évszázados – hangok, amelyeknek képviselôi ki akarják rekeszteni a magyarságból mindazokat, akik másképpen gondolkodnak a nemzetrôl, mint ôk. (Minthogy a Ki a magyar? kérdésérôl hangsúlyozottan nem kívánok szólni, épp csak megemlítem, hogy ennek a másképp gondolkodásnak, ami tényleg fennáll, mindig megtalálni vélik az okait a másképp gondolkodók – származásában.) Az utóbbi kérdés, a fentebbivel ellentétben nemcsak megválaszolhatatlan, hanem érthetô okokból ugyancsak rossz érzéseket is kelt bennem. Aki felteszi, eleve kirekeszti a magyarságból mindazokat, akik az ô kritériumainak – gondolkodásmódjukat és/vagy származásukat illetôen – nem felelnek meg. S a dolog természetébôl eredôen ezeket a kritériumokat minden „igaz magyar” által szükségképpen elfogadott, objektív kritériumoknak tekinti.

• Details
• Contents