Senkiföldje
No man's land

Summary/Abstract: Éjjel néha féltem, mert nem tudtam, mi legyen belőlem az iskola után. És tudok majd akkor focizni? Csak gyerekek fociztak az udvaron. Vasárnaponként néha a földszintről egy apuka is beállt közénk, piros melegítőben, mindig úgy üdvözölt, hogy „szevasz”, és úgy köszönt el, hogy „minden jókat”, úgy látszik, így beszéltek nálunk a munkások. Mi legyek? A tévében egyszer láttam egy kosárfonót, aki egészen egyszerűnek látszó módszerrel fűzfaveszszőkből erős kosarakat font, nem tűnt nehéznek, és ritka foglalkozás volt, amire felfigyel az ember. Üvegfújó, az is egy lehetőség. Mivel aztán egész életünkben ugyanazt csináljuk, fontos, hogy jól válasszunk. De meddig halogathatom még a választást? Mindig csak rövid időre fogott el a szenvedély. Legtöbbször nem volt a lakásban olyan hozzávaló, ami kellett volna az ötlet megvalósításához, nem volt kókuszliszt a habcsókhoz, vagy nem találtam az ollót, vagy kellett volna egy véső. Régebben darukezelő akartam lenni. Odafent sokáig kereshetnének, és nem kell állni.

• Details
• Contents