A tizenkettedik
The twelfth
Author(s): András ForgáchSubject(s): Literary Texts
Published by: Jelenkor Kiadó
Summary/Abstract: A büfékocsiban dolgoztam, a Brassó-Budapest vonalon. Ez csak átmeneti állapot volt, legalábbis így gondoltam, anyám egyik távoli rokona révén kaptam az állást, az illető a vasútnál dolgozott, és én úgy döntöttem, bármit elvállalok, az első munkát, de tényleg bármit, nem érdekel, ami szembejön. Akkor érlelődött meg bennem ez az elhatározás, amikor, nagy szomorúságomra, másodszor sem vettek föl a Zeneakadémiára. A barátnőim nem hittek a fülüknek, a tanárnőm egyenesen kitagadott, azt mondta, ő mindent megtett, és kijelentette, hogy alkalmatlan vagyok a pályára, ha a nyilvánosság előtt képtelen vagyok ugyanazt produkálni. Gyűlöltem ezt a szót, hogy képtelen vagyok ugyanazt produkálni, mint a négy fal között. Az ismerőseim, amikor meghallották, hol dolgozom, nevetni kezdtek, annyira felfoghatatlan volt ez a számukra, szentül meg voltak győződve róla, hogy végleg föladtam az énekesnői pályát, pedig dehogy, korántsem, de az anyám addig rágta a fülemet, míg végül, csak hogy leszereljem, igent mondtam. Ő sosem akarta, hogy művész legyen belőlem, rosszul volt már a gondolatától is, hogy a lányából afféle „művész” lesz, baletttáncos, netán operaénekes, ez a lehetőség olyan szorongásrohamokat váltott ki belőle, hogy kénytelen voltam a szándékomat sokáig titokban tartani, pedig már a gimnázium alatt jártam énektanárhoz, aki azt mondta, hogy nagyon tehetséges vagyok, tudom, mindenkinek ezt mondják, mint az orvosok a halálos betegnek, hogy biztosan meg fog gyógyulni. Én tudtam, hogy van tehetségem az énekléshez, illetve nem is ezt, hanem, hogy semmi más nem érdekel, csakis az, hogy énekeljek. Az persze nyilvánvaló, hogy sört és rántottát felszolgálni a Brassó-Budapest vonalon nem nevezhető éppen az énekesi pálya egyengetésének, de dacból, és talán mások szemében perverz logikából kiindulva – ami eddig még kivétel nélkül mindig bejött –, úgy döntöttem, hogy valami egészen másba fogok, megkísértem a sorsot, megnézem közelről, akarja-e még tőlem a sors, hogy legyen belőlem valaki.
Journal: Magyar Lettre Internationale
- Issue Year: 2013
- Issue No: 90
- Page Range: 43-45
- Page Count: 3
- Language: Hungarian