We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
Dromidski slikar me je pozvao da uđem u njegove kreacije. Nisam znao čime sam zaslužio toliko povjerenje i čast, zemaljski svemirski putnici koji su se do sada zaustavljali na planetu Drom, pod suncem Rama, nikad nisu prešli prag dromidskih slika. Pričali su nevjerojatne priče o tajanstvenim otvorima, razasutim u podnožju kristalnih gora posvuda u tom svijetu.
More...
The author collected her memories of Sándor Weöres, one of the greatest Hungarian poet. The main subject is the history of their friendship which on Weöres' part sometimes tended to be sensual inclination but at the same time the writing is a rich description of the life conditions of writers exluded from the public literary life after 1948.
More...
Ki emlékszik erre ma már! Valamikor, még a múlt század közepén, megjelent nálunk egy jobb sorsra érdemes folyóirat. Az Új Írás. A címe már nem mond sokat. De azokban az idôkben minden újdonságban reménykedett az ember. Ezt a fehér opust is megrendeltem magamnak a trópuson. És – akármilyen hihetetlen – egy viharvert példány még most is itt van elôttem, az asztalomon. Foltos, foszladozó dokumentum. De hogy mit dokumentál, azt nem tudom. Annak idején nem ôriztem meg mást, csak a legfontosabb irataimat. Az újságokból is csak a rám vonatkozó kivágásokat. Pedig ebben a számban még meg is jelöltem két lapot. Két amolyan prózaverset, minek nevezzem! És ráadásul, a hátlapon található címke szerint, Clevelandbôl postázták ezt a budapesti folyóiratot.
More...
Két-három havonta együtt vacsoráztunk Bartos Tiborral, kettesben, mindig ugyanabban a budai, Duna-parti kisvendéglô - ben, mindig ugyanazt ettük, rántott halat, elôtte – szabálytalanul – halászlét kértünk, sok ikrával és tejjel, és a pincér mindig azt mondta: – Halászlevünk sajnos nincsen, uraim, de hallével szívesen szolgálok. Mi ugyanis a halat fôzzük meg, nem a halászt. – Tibor szerette ezt a replikát, mint mindent, ami a nyelvvel kapcsolatos, kivált, ha kicsit – vagy nagyon – rendhagyó.
More...
Késô este azzal állított be hozzánk, hogy a szélmalom, amelyben lakunk, a telihold ellenére nem vet árnyékot. Már éppen lefekvéshez készülôdtünk, úgy, ahogy találtattunk, vékony trikóban, háromnegyedes alsónadrágban, a bakancsainkat mezítelen lábunkra felrángatva, egybôl kiszaladtunk az ajtón, mintha legalábbis valamely ritka égi tünemény szemtanúi lehetnénk, de a sötétségben ide-oda botorkálva csak nagyon körülményesen jutottunk el annak a felismeréséhez, hogy az idegen ember, aki ebben a kései órában hosszan zörgette már korán bereteszelt ajtónkat, és amikor végre bátorságot gyûjtöttünk, hogy végül is beengedjük, minket szinte megvádolva, hangjában alig leplezett indulattal közölte velünk a szélmalom hiányzó árnyékáról szóló észleléseit, rádöbbentünk, hogy hazudik, hiszen amikor a támfal körül bóklászva végül is megpillantottuk a holdat, ennek a fénymezejét követve, jól láthattuk a még zsenge, kora tavaszi füvön a malom város felé elnyúló hosszú árnyékát. Visszatérve a konyhaként és nappaliként használt alsó térbe, a késôn érkezett vendég már a kályha melletti kanapén kényelmesen elheverve mély álomba szenderült, úgy, ahogy jött, egy barna vászonkabátban, jelvényekkel, rangjelzésekkel telitûzdelt katonasapkában, amelyrôl nem tudhattuk, mely idegen ország egyenruhája is lehet, mi legalábbis sosem láttunk ehhez hasonlót.
More...
Az elsô család arra hivatkozott, hogy kancsal. Nem volna jó, ha a gyerek ezt a nézést tanulná meg. Egy hét után azt mondták, ne jöjjön, keressen más családot. Az irodán azt tanácsolták, válasszon anyásabb keresztnevet, az bizalmat ébreszt a szülôkben. Anna vagy Emma. Habozott.
More...
