![Variations on a Virgil-theme, from the Aeneid to Brodsky’s Aeneas and Dido and its further paraphrases](/api/image/getissuecoverimage?id=picture_2009_47757.jpg)
Variations on a Virgil-theme, from the Aeneid to Brodsky’s Aeneas and Dido and its further paraphrases
Joszif Brodszkij “Dido és Aeneas” című versét 29 évesen, három esztendővel kényszerű amerikai emigrációja előtt írta, mintegy “lelki főpróbaként” a hontalanság elfogadására. A parafrázis nyersanyagát Vergilius Aeneisének negyedik része szolgáltatta, a festmények sokaságán, Purcell operájában stb. Megjelenített szerelmi dráma, amelyben a trójai hős – épp a honvesztés állapotában – beleszeret Dido királynőbe, de hamarosan elhagyja, mert űzi az új haza – Róma – megalapításának kényszere. Joszif Brodszkij (angolul: Joseph Brodsky) Nobel-díjas orosz-amerikai költő-egyetemi tanár eredeti és új hazájában is “deáktalan”, azaz nem latinos kultúrájú ország lakója volt, mégis bízvást nevezhetjük a “leglatinosabb” huszadik századi költők egyikének. A számára legfontosabb költők sorában ott találjuk Vergilius mellett Catullust, Ovidiust és Martialist, s jellemző az is, hogy egyik kötetének igen kifejező latin címet adott: “Post aetatem nostram”. Választása, latinosságmániája nem egyszerű különcség, elitizmus volt, hanem sok versében a hanyatló Róma képeivel érzékeltette a széteső szovjet birodalom légkörét. Visszatérve jelen versére: ő, mint annyi poéta a világirodalomban, Aeneas szemszögéből láttatja a történetet. Így írta tovább az ő versét Brodszkij kiváló magyar fordítója, sok szempontból már-már alteregója, Baka István költő-műfordító is. Ezt a “férfiszempontú” olvasatot törte meg tizenegyedik verseskötetem címadó költeménye, a “Dido utolsó üzenete”, amely a szerencsétlen sorsú szerelmes asszony szemszögéből láttatja a történetet, vállalt szereplíraként. A dolgozatban amerikai klasszika-filológusok írásai mellett felhasználtam a legkiválóbb Brodszkij-szakértők, -fordítók munkáit, Kevin l. Kline-tól Zara M. Torlone-ig.
More...