We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
1963 késô nyarán felszálltam a 19-es buszra, hogy Ein Karemba utazzak a Hadasza kórházba, ahol egy új laboratóriumi módszert kellett elsajátítani. Meleg nyári koradélután volt, a hôség ilyenkor tetôzött, az autóbusz majdnem üres volt. Nem emlékszem már, ki szállt fel elôbb, én vagy ôk; azt hiszem, ôk már az autóbuszon ültek, amikor az elôttük levô padra ültem, a nyitott ablak mellé. Halkan, kedélyes bécsi dialektusban beszélt két idôsebb úriember, a hatvanas éveikben lehettek.
More...
Két név, illetve a „neológ zsidóság mûveltsége” szerepel e tanulmány címében, mely így elsô látásra ellentmondásnak tûnik. Két név, illetve az e nevek mögött megbúvó két ember hogy is jeleníthetné meg egy egész közösség, jelen esetünkben a neológ zsidóság mûveltségét. Természetesen nem is errôl van szó. A címben szereplô Leopold Samuról, illetve Guttmann Irénrôl elöljáróban csupán az mondható el – legalábbis amint a lexikonok, életrajzi adattárak szûkszívû szócikkeiben megtudható róluk –, hogy a századforduló idôszakában elôbbi történetírói tevékenységével, míg az utóbbi verseivel hívta fel magára a figyelmet. Igaz, a nevüket leginkább megôrzô egykorú, illetve idôben közel esô életrajzi lexikonok is inkább mûkedvelô történetíróként, illetve költôként emlékeznek meg róluk. Ez azonban nemcsak annak köszönhetô, hogy körülményeiket tekintve nem voltak professzionális gyakorlói az általuk mûvelt mûfajnak (így például Leopold Samu gazdasági akadémiát végzett), hanem legalább ilyen fontosnak tûnik elôttem, hogy az idôben rövidre szabott alkotói pálya nem tette lehetôvé számukra a kiteljesedést. Ezért is beszélhetünk esetükben félbetört életpályáról, illetve átmenetinek bizonyuló alkotói idôszakról.
More...
Jó(rossz?)sorsom már több mint két évtizede idevonzott tanúnak az „ôrhelyre” – a világ szellemi és politikai szívébe. Ablakaimból – mert több lakáséról van szó, hol az arab, hol a zsidó féltekén, most pedig egy éve, épp rajta a határon – egyaránt látom az aranykupolával ékesített Templomhegyet, s a Cion szirtjét keresztény temp lommal a süvegén, valamint az esztétikai szempontból oly visszataszító kígyózó szürke falszalagot, amely a Júdeai sivatagnak a Holt-tengerig hullámzó dombvonulatait szabdalja szét. A szomszédos Szent Klára kolostorból felhangzó diszkréten csillingelô harangszó, az igen agreszszív Allah Akbar-müezzin (éjjel 3-körül már nem ébredek rá) és szombatonként a vacsorázó asztalok mellôl a lágyan zengô szombat esti imádság – harmóniába olvad. Jeruzsálem Abu Tor nevû városrésze fele arab, fele zsidó. Az utóbbi ráépült az 1967-es határokra, egységes negyeddé szervítve a senkiföldjét.
More...
A HELYSZÍN: Körülbelül 200 négyzetméteres kertes ház Nagykôrös belvárosában. 1930-ban építette egy nagykôrösi közjegyzô. Lívia édesapja, amikor visszajött a deportálásból, eladta a szüleitôl örökölt házat, és kölcsönt vett fel („mert semmijük nem volt.”), úgy vette meg nejével a házat. Négy konzervük volt, amit a feleség hozott a deportálásból, úgy kezdték. Az ötvenes években a kerti házikóban is lakott valaki, és Líviáék mostani hálószobájában, a régi cselédszobában, ami a konyhából nyílik, is lakott egy ember. A kerti ház lakói csak a hetvenes évek közepén költöztek ki, de jól elvoltak velük. Lívia: „Nagyon rendes emberek voltak. Anyukám pedig egy olyan hihetetlenül türelmes ember volt, neki fát lehetett vágni a hátán.” Díszes kapu mögött ápolt kert, lépcsô fel a teraszra, onnan a díszített faelemekbôl álló elôtérbe. Ez egy körbe járható lakás: az elôtérbôl csak a konyha nyílik külön, onnan hátsó ajtó a kertbe, lépcsô fel a beépített padlásra. A másik ajtó Lívia néhai édesanyja szobájába nyílik, így lehet körbe menni két másik szobán, és egy fürdôszobán át vissza az elôtérbe.
More...
Szerencsére ma már nálunk sem mindenki tudja, mit jelent ez a kifejezés. Pedig hosszú sorát ismerjük az arra vonatkozó európai történeti adatoknak, hogy a zsidóknak különös esküt kellett tenni, ha jogi eljárásokban kellett részt venniök.
More...
Melbourne-ben egy izzo meleg, nyári napon barátaimmal úgy döntöttünk, hogy televíziót nézünk. Aznap a BBC a Royal Shakespeare Company által tévére alkalmazott A velencei kalmár előadását sugározta. Több érdekes előadást láttam korábban ebben a sorozatban, például a CorioLanwt vagy A vihart. A velencei kalmár tévéváltozata azonban érdektelen, mi több, unalmas volt. De ezt akkor csak félig-meddig tulajdonítottam a szürke, jellegtelen előadásnak. Azon kezdtem el gondolkodni, vajon én hogyan tudnék jobb előadást rendezni? Volt egynéhány, más rendezésekből kölcsönzött ötletem, például az Antonio-Bassanio kapcsolat homoerotikus vonatkozásainak hangsúlyozása, de ezzel sem mentem sokra. Minél többet gondolkoztam, annál inkább arra jutottam, hogy A velencei kalmár bizony Shakespeare kevéssé sikerült drámái közé tartozik.
More...