![Az identitás ösvényei](/api/image/getissuecoverimage?id=picture_2010_13162.jpg)
We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
A Dohány utcai zsinagóga 150. évfordulója, Bán Béla kiállítás (Magyar Zsidó Múzeum); Szin György emlékkiállítás (Haas Galéria)
More...
The Russian Zionist movement and the Bund (Jewish Labor Union) were rivals in Jewish politics in the Russian Empire. While they both attempted to improve the status of Jews within the Empire by participating in the Russian political arena, an important difference resided in the Zionists’ insistence on the need for a territory for Jews. On the surface, the cause of this difference seems evident: the Zionists conceived of the system of nation-state, whereas the Bundists considered a multi-national statehood, in which Jews would play a part. In this respect, it is well known that the Bundists referred to the Austro-Marxist theory of nationality, initiated by Karl Kautsky and developed by Karl Renner and Otto Bauer, which assumed a multi-national statehood. The theories developed by the latter two are known for their application of the “personal principle” within the context of multi-national statehood. However, the Russian Zionists, especially those involved in the organ Rassvet, also referred to these theories in a positive light. That is, the Zionists also conceived of multi-national contexts, within which multiple nations (nationalities) would reside in a state; moreover, they did not reject Renner and Bauer’s theories, combining the “personal principle” with the “territorial principle” in solving national problems within a state. What, then, was the difference between the Bundists’ perceived context – called in this article an “imagined context” – and that of the Zionists? Furthermore, what made the Zionists criticize the Bundists’ program of “cultural autonomy”? The Russian Zionists – Zionists involved in the Russian Zionist Organization and Russian Zionist journals such as Evreiskaia Zhizn’ (monthly) and Rassvet – also strove to achieve the participation of Jews in Russian imperial politics and foresaw the continuous existence of Jews in the Empire. The main figures whose arguments are discussed in the present article are G. Abramovich, D. Pasmanik, V. Jabotinsky, M. M. A. Hartglas, and A. Idelson, who were prominent Zionist activists and major contributors to Zionist publications. Although some scholars have indicated an affinity between the program of autonomy of the Zionists in the Empire and the Austro-Marxist theory, this article proves that the Russian Zionists actually used the theory within their “imagined context” and criticized the Bundist “cultural autonomy.” By doing so, this article focuses on the Russian Zionists’ emphasis on the “social.”
More...
Nem tudom miért, de valamilyen szellemi lemondást sejtek a szürke, túl általános címek mögött. Mosolyra késztet, amikor egy kiállításon azt látom, hogy a kép alá odaírják: kép 1. 2. stb. Arra gondolok, hogy a szerzô így akarja értésemre adni, számára nem fontos a tudati, verbális közlés, nem érdekli az a feszültség, ami a cím és a mû között teremtôdik a befogadóban. Így ennek a cikknek sem adhatom azt a címet, hogy „Vannak mûhelyek”. Még azt sem írhatnám, hogy „Vannak még mûhelyek!” Pedig ez a még szócska már kiemeli a hétköznapi szürkeségbôl a megállapítást, régi szóval „áthallásra”, sôt összekacsintó állásfoglalásra utalna: mindenek ellenére – értsd kor, politika, ideológia, anyagi kiszolgáltatottság, nehézségek ellenére –, vannak még mûhelyek, olyan alkotói közösségek, amelyek dacolnak a társadalom-politikai, napi ideológiai viharokkal, megpróbálnak felülemelkedni a hétköznapi döntéshozók pillanatnyi, és igen változó érdekein, és arra törekednek, hogy az általános érvényût, az emberi lényeget dokumentálják.
More...
Magyarországnak új alkotmánya van. A Múlt és Jövô nem kíván politizálni (lásd tavalyi errôl szóló körkérdésünket). Azonban az alkotmány – ha csak nem létrejöttének körülményei – nem tartozik a politika fogalmába. Olyan fundamentum, amely egy alapvetôen kulturális azonosságra építô fórumot is érinthet. Érint is. Esetünkben a zsidó azonosságét, melynek a Múlt és Jövô – az elôzményeket beszámítva – immár száz éve az ügyvivôje.
More...
E tanulmányban a szerzô a zsidótörvények elôtörténetét, valamint az elsô és a második zsidótörvényt ismertetô tanulmányainak1 folytatásaként a zsidókérdés alakulását, a zsidóellenes törekvéseket és intézkedéseket illetôen az 1939 májusa és 1944. március 19-e közötti közel öt esztendôben történteket kívánja bemutatni.
More...
A politika és a történetírás mindig összefüggött. Nem vitás, hogy a jelen nagy politikai kérdése, melyet „a civilizációk ütközése” néven emlegetünk, a történetírásnak azokat a témáit és kérdéseit állítja reflektorfénybe – s egyúttal minket is ezek iránt tesz érzékenyebbé –, amelyeket eddig nem tartottunk különösebben fontosnak vagy meghatározónak. Az ikertornyok lerombolása utáni mai tudományt alighanem ezért foglalkoztatják annyira bizonyos kategóriák gyökerei, konfliktusai, összefüggései és megkonstruáltsága, olyanoké, mint az iszlám, Európa, a „zsidókeresztény hagyomány”, a „világi” és a „vallásos”. Hasonlóképpen a zsidó történetírás is egyre több figyelmet fordít a „Kelet” és „Nyugat” közti kritikus kölcsönhatásra, amely problematikus módon alakítja a zsidóság sokféle vegyértékét, mellyel a modern világhoz kötôdik. E munka során heves viták alakulnak ki és dogmatikus ideológiák kerülnek felszínre, ám a poszt-koloniális paradigmák divatos morális és konceptuális látásmódja jóvoltából új, sokszor provokatív perspektívák is megnyílnak. Én magam a vitában nem kívánok sem egyik, sem másik oldalra állni, de elsimítani sem akarom az ellentéteket; szándékom az, hogy megvizsgáljam, ezek a keretek miképpen segítenek megvilágítanunk a keleti–nyugati kettôsség szûntelen és komplex iróniáját és feszültségeit, valamint azt a termékenyítô szerepet, amelyet a „Kelet“ és a „Nyugat“ fogalma játszott és játszik a modern zsidó történelem, kultúra és identitás alakulásában.
More...
Egy 54 m2-es másfél szobás bérlakás a Gozsdu-udvarban, hatodik emelet, a 9 m2-es erkély egy udvarra néz. András talán tíz szál cigit szív el egy nap, de sosem bent. Erre jó az erkély. Minden ajtón mezuzah. Belépve balra a modern konyha, ami egybe nyílik a nappalival. Nagy sarokkanapé világos bôrbôl, jobb fajta préselt fából dohányzóasztal, tv-s bútor és könyvespolc, a konyhához közel étkezôasztal négy székkel, mögötte polcok tele ima- és más vallásos témájú könyvvel. A lakást nagyrészt az a cég rendezte be, aki a Gozsdu-udvari lakások kiadásával foglalkozik, egészen a falon lógó IKEA-s Klimt-repróig. Sok lakás ír tulajdonban van, még a nagy ingatlanos boom idejébôl, több mint a fele üresen áll. András 120 000 forint lakbért fizet. Erre jön rá még a garázs bérleti díja és a rezsi.
More...
A könyv címe a kétértel mû nek gondolt (annak ítélt) valóságra utal, nevezetesen hogy a magyarországi zsidók asszimilációja csupán a képzeletben és nem magában a valóságban történt meg. A kijelentés, ami Fenyves hasz ná latában kérdôjeles, báró Hatvany Lajostól ered és a két háború között hangzott el. Mint ahogyan már a cím is utal rá, sajátos módon közelíti meg szerzônk a tárgyat. Kizárólag az értelmiség asszimilációs történetérôl ad ugyanis számot, ráadásul tudatosan kerüli a retrospektív távlat által biztosított többlettudás és történelmi értékelés lehetôségét (vagy inkább annak kelepcéjét).
More...
“JUDAISM IN EUROPEAN CIVILIZATION: 2000 YEARS OF INTERFERENCES” International Seminar, Bucharest, April 22-23, 2001
More...