A másság örök szimbóluma, avagy miért viselek kapedlit?
Interview with Miklós Jancsó by János Kôbányai
More...We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
Interview with Miklós Jancsó by János Kôbányai
More...
Kurt Vonnegut Éj anyánk címû regényének fôhôse hasadt személyiség.3 A Berlinbe szakadt amerikai a III. Birodalom angol nyelvû rádióadásainak veszett uszítója, másrészt az OSS, az amerikai hírszerzés ügynöke. Mindkét hivatását egyforma tehetséggel és buzgalommal gyakorolja, és bármennyire is igyekszik, ô maga sem képes eldönteni, hogy igazából melyik oldalon áll. A regényt valószínûleg Eichmann jeruzsálemi pere inspirálta, azonban Carl Gustav Jung is ihlethette volna. A svájci pszichiáter, a múlt század egyik legnagyobb hatású terapeutája nem vált antiszemita vagy háborús uszítóvá, azonban a harmincas években a náci mozgalom bûvöletébe került. Misztifikálta Hitler alakját, Wotan és a furor teutonicus archetípusának élô megtestesülését látva benne, és vezetô szerepet vállalt a nácik által gleichschaltolt Általános Orvosi Pszichoterápiás Szövetségben.
More...
The Library of the National Institute of Rabbinical Studies (Celebratory Speech, 1945
More...
1944. március 19-én délután Scheiber Sándor a budapesti farkasréti zsidó temetôben közremûködött mestere, Heller Bernát sírkôavatásán. E napon szállta meg Magyarországot a náci Németország hadserege. A pályaudvarokon lévô zsidókat letartóztatták, és csak az utazhatott, aki erre a helyi hatóságoktól elôzetesen engedélyt kapott. Scheiber, a dunaföldvári neológ hitközség rabbija nem kapott visszautazási engedélyt a dunaföldvári fôszolgabírói hivataltól. Feleségével – Bernáth Líviával – Budapesten maradtak, és Scheiber szüleihez költöztek a csillagos háznak kijelölt Kun utca 12. sz. ház 3. emeleti lakásába. A Zsidó Múzeumba kapott beosztást. A nyár folyamán ott dolgozott. Dunaföldvári házukat a németek lefoglalták, és Scheiber dolgozószobáját lóistállónak használták. Kéziratai és könyvtára megsemmisültek.
More...
Victor Klemperer naplói Németországban a kilencvenes évek közepén jelentek meg, nagy-nagy feltûnést keltve. A nácizmus történetérôl szóló hatalmas irodalomban mindaddig hiányzott egy ilyen, a szenvedôk mindennapjait bemutató, de ugyanakkor ezeket mégis a politikai események fényébe helyezô feldolgozás. A napló szerzôje a drezdai egyetem romanisztika professzora volt, zsidóként, „árja” feleséggel nem emigrált, hanem végig a Birodalomban maradt.16 A napló elsô bejegyzése az 1933. március 10-i dátumot viseli: „Január 30.: Hitler kancellár. Amit a választási vasárnapig, március 5-ig terrornak neveztem, az egy enyhe prelúdium.” A napló a terror mindennapjairól szól, vagy talán inkább arról, hogy hogyan alakulnak át a mindennapok a terror hatására.
More...
A konferencia szervezői arra kértek, hogy röviden foglaljam össze az esemény főbb témáit és a tárgyalandó problémákat, hogy ez bevezetőül és közös kiindulópontul szolgálhasson a soron követező előadások és beszélgetések számára. A téma rendkívüli sokszínűségét tekintve ez a feladat szinte kivitelezhetetlen. Némi habozás után arra jutottam, hogy a legegyszerűbb megoldás, ha a konferencia címére utalva – Zsidó élet és antiszemitizmus a mai Európában – próbálom megválaszolni a kérdést: mi is a probléma? Nos, provokatívan fogalmazva, a probléma, amely a konferencia címe mögött lapul az, hogy ma, Európában, sem az antiszemitizmus, sem a zsidók jelenléte nem magától értetődő.
More...
Gondolkodtam a címbe foglalandó jelzôn. Elôször a „csalafinta” jutott eszembe, de elvetettem, mert túl játékosnak tûnt ahhoz a felelôs és az ország egész életét befolyásoló tevékenységhez képest, amelyet Bethlen kifejtett miniszterelnökként. Felmerült a „furfangos” jelzô is, de azt is félretettem, mert az a székely góbéra illik, aki minden helyzetben talál egy szellemes mondást, csakúgy, mint egy rabbi, Bethlen azonban nem volt se góbé, se rabbi, és egyébként sem gyûjtött aforizmákat. Logikusnak tûnt a „machiavellista” fogalom, de nem lehettem biztos benne, hogy Bethlen egyáltalán olvasta-e a mester mûveit, ami miatt ezt is méltatlannak éreztem, mivel – akár ismerte, akár nem – minden bizonnyal tiltakozott volna ellene. Biztos ezzel szemben, hogy amennyiben a politológia ôsatyja megismerhette volna a magyar miniszterelnököt és tetteit, úgy igen nagy százalékban elégedett lett volna vele.
More...
Dr. Schwarz Vilmos, anyai nagyapám Csáktornyán született, Pécsett volt orvos, 1944 nyarán feleségével együtt Auschwitzba hurcolták, ahol megérkezésük napján mindkettôjüket a gázkamrában megölték. Évtizedeken át ez volt minden, amit tudtam. Anyám szinte soha nem beszélt róluk; június végén, utolsó gettóbeli találkozásuk évfordulója körül különösen hallgatag és visszahúzódó volt. A fordulat húsz évvel ezelôtt, szüleim halála után következett be. A pécsi lakásban, a dívány ágynemûtartó fiókjában fényképek tömege várt rám. Bár gyerekkorom óta tudtam létezésükrôl, anyám ellenezte, hogy átnézzem ôket. Mire feleszméltem, írásos emlékek hiányában a fényképeken szereplô emberek identifikálására, a néhány túlélôvel való beszélgetésre, levéltári kutatásra és a fantáziámra kellett szorítkoznom.
More...
Georg írt St. Moriztból (megôrizni mint kor-levelet). 1 A fiai közül kettô már kivándorolt, az egyik Cambridge-be, a másik Chicagóba. A másik kettôvel nyugodalmasan él St. Moritzban. De ôk is a feleségeikkel együtt az USA-ba készülnek, az egyik orvos, a másik mérnök; van bevándorlási engedélyük, és jók a kilátásaik: öt év után automatikusan megkapják az amerikai állampolgárságot. Georg tehát azzal számol, hogy ez a mostani helyzet tartós lesz. Velem kapcsolatban azt reméli – teljes tájékozatlanságban a hivatásom lehetôségeit illetôen –, hogy talán Franciaországban kaphatnék egy professzúrát! (Baglyot küldeni Athénba!) Ha a várakozáshoz és az átálláshoz pénzre lenne szükségem, kölcsönözne nekem egy kis tôkét, négy százalékos kamatra. Ô maga a nyáron valahol Dél-Németországban szeretne letelepedni. A levele minden elôvigyázatossága és kényszerû nyugalma ellenére is nagyon melankolikus, és egy kicsit még patetikus is. Így írta alá: „Testvéri hûséggel, emlékezve elhunyt édesapánkra.” Még nem válaszoltam, mert nem szeretnék külföldre írni.
More...