![Review of Scholarly Research on Yefet and his works](/api/image/getissuecoverimage?id=picture_2012_8832.jpg)
We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
The Idea of a Permanent Hungarian Holocaust Exhibition. Presentation of the Historical Material. With Notes and Summary (documents)
More...
2013-ban a legjobb független színházi elôadás díját a Füge társulat és a Kaposvári Egyetem produkciója, A Dohány utcai seriff nyerte el. A tíz fiatal színész közremûködésével létrejött, figyelemre méltó elô - adást Mohácsi János rendezte. Mûfaji meghatározása: „Sötét egy részben.” Úgy ülünk végig másfél órát némán, hogy csak egy korong fénylik egészen halványan fölöttünk, és a szereplôk, akik azért jönnekmennek közöttünk, kifeszített mûanyag zsinórokat tapogatva lépkednek, hogy el ne botoljanak. Közben mondják a szövegüket, sôt, zenélnek is. A darabot a Jurányi utcai Inkubátorházban játsszák – ezt a nevet viseli napjainkban egy impozáns iskola, melyet a múlt század elején Bárczy István polgármester építtetett. Napjainkra eltûntek belôle a tanulók: az elegáns belbudai környéken, ahol áll, zömmel nyugdíjasok laknak. Errefelé alig van kisgyerek, új funkciót kellett keresni az épületnek.
More...
A két új könyv összevont méltatását az indokolja, hogy mindkét szerzô abba a holokauszt után felnôtt irodalmi nemzedékbe tartozik, amelynek zsidó származású tagjai – ki hevesebb, ki lanyhább intenzitással, ki elôbb, ki késôbb – létük és tudatosságuk zsidó dimenzióját helyezték érett irodalmi ténykedésük fókuszába. A negyvenes években születettekrôl van szó. Igaz, többükbôl ez a dimenzió jobbára hiányzik, de Dalos György (sz. 1943), Turán Róbert (sz. 1945), Spiró György (sz. 1946), Kornis Mihály (sz. 1949), Vámos Miklós (sz. 1950), Pelle János (sz. 1950) vagy Kôbányai János (sz. 1951) újabb irodalmi teljesítményének markáns zsidó hangoltsága feltétlenül magyarázatra vár.
More...
Az író mindig rendhagyó, maga az irodalom rendhagyó fogalom, nem illeszkedhet és nem is illeszkedik be a köznapi világ rendjébe, még akkor sem, ha ôszinte elkötelezettséggel vállalja valamilyen társadalmi csoport vagy mozgalom képviseletét. Ez a rendhagyó státus a két világháború közötti erdélyi magyar irodalom világában különösen jellemzô volt Karácsony Benôre, aki a többnyire székelyföldi, kolozsvári, partiumi írók társaságában az erdélyi irodalom térképén jóformán alig szereplô Alsó- Fehér megyei kisvárosban: Gyulafehérváron volt otthon, az erôsen keresztény (ha nem is vallási, de kulturális értelemben keresztény) hagyományokat képviselô írók mellett hûségesen ôrizte a maga zsidó identitását, vallási tradícióit, és a tizenkilencedik század vagy éppen a népi elbeszélô mûvészet hagyományait ôrzô és követô erdélyi elbeszélô irodalomban egy merôben más prózapoétikát: a klaszszikus orosz irodalomból ismert emberábrázolás és a nagyvárosi jellegû (például a múlt századforduló budapesti íróihoz: Heltai Jenôhöz, Bródy Sándorhoz, Karinthy Frigyeshez köthetô) elégikus és nosztalgikus írói humor prózapoétikai tradícióit képviselte. (Ez utóbbit nem egyszer hozták összefüggésbe korabeli irodalmunk zsidó származású mestereinek világképével.)
More...
Jó reggelt kívánok! Örülök, hogy itt lehetek ezen a napon, de ez nem csupán öröm. Összetett érzés, hiszen mindnyájan ingadozunk a múlt iránti nosztalgia és a múlt rémisztô szelleme között. A remény között, hogy az emberi társadalomban valami lényeges megváltozott, és a félelem között, hogy soha semmi sem változik, mert a démonok még mindig köztünk élnek.
More...
A holokausztot túlélô magyar zsidóság legeredendôbb vágya, hogy az ôt egykor be- vagy elfogadó magyarság az ellene a holokausztban elkövetett bánásmódért megkövesse. A megkövetés-traumafeloldás elsô mozzanata a holokauszttal való szembenézés. Egy meghatározott államhoz, nyelvhez, kultúrá hoz, s legkisebb többszöröséhez, összefogó keretéhez: a nemzethez és társadalmához tartozás egy kollektívummal való – lehet kényszerû, s ezért nem választott, de mégis megkerülhetetlen – azonosulás is egyben. Ezért, ha a zsidó nép egy része a magyarságban gyökeresedet meg és virágzott ki, akkor az onnan történt kiszántásáért, a meglepô, bár az idegeiben mindig is sejtett bánásmódért a megkövetést a magyarság egészétôl várja immár hetven éve.
More...
A korban, amelynek Richard Burton, David Living - ston és a hozzájuk hasonló hírû brit utazók és felfedezôk voltak az ünnepelt alakjai Angliában, Vámbéry Ármin váratlanul az 1864-es évad egyik sztárjává válhatott. Magyar és zsidó származása ellenére 1864-tôl egészen 1913-ban bekövetkezett haláláig a közép-ázsiai kérdések és Nagy-Britannia középázsiai politikája mérvadó szaktekintélyeként ismerték el. Tudatában lévén, hogyan viszonyulnak hozzá mások, Vámbéry gondosan felépítette az önmagáról szóló idealizált imázst, ugyanis tapasztalta, hogy a viktoriánus világ milyen nagyra tartja az „autodidakta” világutazó figuráját, aki a tudomány érdekében az életét sem fél kockáztatni. Mindezt a tizenkilencedik század Magyarországán csak szûk körben értékelték. Mivel politikai és kulturális tekintélyét az 1863 és 1864 között Közép-Ázsiában tett utazásairól szóló elôadásainak és az azokból készült elsô angol nyelvû könyvének – Közép-ázsiai utazás (Travels in Central Asia) – köszönhette, ezt az alapmûvet járjuk körül, hogy bemutassuk a tudós és utazó életét. Vámbéry a veleszületett tehetsége és a kedvezô történelmi helyzet szerencsés egybeesésének köszönhetôen emelkedett ki az ismeretlenség homályából. Személyes története meghatározta az etnikumokkal kapcsolatos gondolatait (vagy azok hiányát), politikai irányultságát és Kelet-szemléletét – amelynek lényegét soha nem definiálta, inkább változó kulturális konstrukcióként írta le.
More...
Randolph L. Braham, a New York-i City University kitüntetett emeritus professzora letette a közönség jelképes asztalára – immár angol nyelven is – életmûvének egyik legfontosabb kiadványát: a magyarországi holokauszt földrajzi enciklopédiáját. A díszdobozzal egybefogott háromkötetes munka eredetileg 2007-ben jelent meg magyarul, Budapesten, a Park Kiadónál, annak észak-erdélyi része pedig külön is, 2008-ban, a Park Kiadó és a kolozsvári Koinónia könyvkiadó közös kiadásában. Tizenöt évig tartó megfeszített ütemben végzett munka terméke ez a mostani kiadvány, amelyet a Northwestern University Press adott ki, a washingtoni Holocaust Emlékmúzeummal és a New York-i Rosenthal Holokauszt-Kutató Intézettel közösen. Utóbbi intézménynek, amelynek tevékenysége a magyarországi holokauszt-kutatások terén megkerülhetetlen, Braham professzor évtizedek óta igazgatója.
More...
Adolf Hitler 1940. január 29-án azzal bízta meg Alfred Rosenberg náci pártideológust, a Nemzeti Szocialista Párt (NSDAP) Külpolitikai Hivatalának (APA) vezetôjét és szellemi, világnézeti, oktatási és nevelési felelôsét (DBFU), hogy vegye kezébe a párt elitegyetemének megszervezését. A megbízott szabad kezet kapott az összetett feladat végrehajtásához. A Magasiskolának (Hohe Schule) egyszerre kellett otthont adnia a kutatásnak és a képzésnek. E követelmények megvalósításához sokat ígérô forrásnak ígérkeztek a megszállt országok levéltáraiban és könyvtáraiban fellelhetô írásos anyagok. Rosenberg kinevezése 1940 júniusában intézményesült: megalakult a birodalmi vezetô nevét viselô bevetési törzs (Einsatzstab Reichsleiter Rosenberg), amely a hierarchiában az NSDAP alszervezeteként mûködött.
More...
The article attempts to draw a parallel between the Judaic anthropogonical outlook, later on taken over by Christianity, and the anthropogonical outlook of the ancient Greeks. There are obvious similarities between these outlooks, but also visible differences whereby Judaic anthropogony distances itself from the Greek view. Both see man as being made of clay, but, unlike Zeus who orders a lesser divinity to manufacture humans, Yahweh – The God creates man Himself, as the climax of His creation work, giving him life though the divine breath. The terms in which man is defined have important symbolic values, which highlight the understanding of the significance of this biology marked by the active presence of the divine breath.
More...
During the Middle Ages, in Montpellier the study of medicine was open to various talents, following the Antique, Arab and Judeo-Arabic schools. It was in Languedoc, a land that welcomed the Andalusian Jews fleeing the Almohades, and particularly in Montpellier, that a vast translation work – from Arabic into Hebrew – was undertaken in the exceptional footsteps of Tibbonides. Montpellier was the stage of the controversies against Maimondes’ thought in 1230, then against the philosophy of the “Greeks”, in the 1300’s. The exile imposed by Philippe le Bel in July 1306, tolled the bell for a brilliant community, compelled to leave for neighboring Catalonia, and the ancient Counties of Roussillon and Provence.
More...
Pe parcursul secolelor, dar mai ales în ultimul veac şi jumătate, din rândul populaţiei evreieşti s-au ridicat câteva generaţii de oameni de cultură şi artă, personalităţi reprezentative pentru iudaismul evreilor români. Interferenţa evreo-română este o ilustrare a procesului general de integrare creatoare a evreilor în cultura şi civilizaţia ţării în care trăiesc. Secolul XIX este perioada istorică în care s-a născut şi s-a dezvoltat “problema evreiască” în România. Este secolul în care au fost construite structurile statului modern, în care s-a constituit şi s-a afirmat cultura naţională, în care a fost desăvârşită unitatea de stat, proces finalizat în primele decenii ale secolului următor (1918). Înghiţit pe nedrept de nisipul uitării, dr. Adolphe Stern a contribuit într-o măsură considerabilă la afirmarea evreilor în plan politic, cultural şi social. Prin tot ce a făcut, a fost parte a acestei minorităţi “majoritare”, neuitându-şi niciodată rădăcinile şi originea. A fost un om al culturii, la curent cu tot ce produceau filosofia şi literatura modernă, păstrându-şi neştirbite însuşirile combative ale politicianului versat şi ale militantului neobosit pentru eliminarea discriminărilor pe criterii etnice din societatea românească. A rămas în memoria intelectualităţii româneşti ca primul avocat evreu, traducător de anvergură al lui Shakespeare în limba română (textele lui vor fi unice în repertoriul teatral timp de decenii), politician şi diplomat de mare ţinută. A fost unul din cei care au dus o campanie exemplară în favoarea emancipării şi care a militat întotdeauna pentru binele evreilor, pentru obţinerea de drepturi. Lor le-a consacrat cu o neobosită pasiune întreaga sa viaţă, fiindcă se considera evreu. Aşa cum spunea Mihail Sebastian în “Jurnalul” său, “...aceasta nu e o funcţie din care poţi demisiona. Eşti sau nu eşti”.
More...
Presenting a counterfactual scenario where Italy’s dictator Benito Mussolini would have to face an international tribunal under charges similar to those that led to the sentencing in Nürnberg of the Nazi leaders, this article examines the theoretical distinction between memory and history advanced by Tony Judt in a volume published in 2005. Its vantage point is that historians, indeed social scientists in general, are not immune to memory, but that Judt’s distinction between it and history is nonetheless crucial. Within this context, the analysis of Mussolini’s Fascist government’s relations with the Jews before and after the dictator’s alliance with Hitler shall be visibly influenced by the identity of its author. I have chosen as “witnesses” at the trial (among whose jurors I would rather not be called!) the American political scientist A. James Gregor, on the one hand, and Jewish historian Meir Michaelis, on the other.
More...
Captivitatea privită spaţial delimitează în raport cu un rest pe care îl lasă intact. Captivitatea despre care însă vorbim noi, adică în primul rând, dacă nu chiar exclusiv lăuntrică, nu izolează pur şi simplu, prin delimitare, de un rest parcă nesfârşit, lăsat intact; contracţia în jurul unui mereu mai strâmt spaţiu din noi resoarbe în acel spaţiu ceea ce pare că îi excede. Dacă speranţa unui om închis este evadarea într-o lume pe care o regăseşte, în datele ei fundamentale, aceeaşi, în cazul nostru nu se păstrează elementul faţă de care, într-o primă etapă, am fost doar izolaţi; printr-un demers concomitent de expansiune şi contracţie, temenos-ul captivităţii adună sub semnul său „exterioritatea”, ceea ce înseamnă imposibilitatea de a mai regăsi acel ceva, ca atare – înseamnă, deci, inexistenţa unei lumi înspre care să evadezi. Dilema eventuală pe care un prim reflex afectiv o marchează – aceea dacă suntem doar în prezenţa unei neputinţe de acces la ceva care s-a păstrat ca atare sau dacă, dimpotrivă, concomitent cu izolarea s-a şi distrus acel ceva – se stinge sub răspunsul strivitor care de astă dată excede senzorialul, afectul, raţiunea sau intuiţia şi captează întregul, paralizându-l.
More...