Miért küzd a revizionizmus?
This article was originally published in the issue July-August 1927
More...We kindly inform you that, as long as the subject affiliation of our 300.000+ articles is in progress, you might get unsufficient or no results on your third level or second level search. In this case, please broaden your search criteria.
This article was originally published in the issue July-August 1927
More...
The essay attempts to draw a line between the multiple influences that are exercised on the lexical domain of modern Hebrew. The purist drives of the Language Academy, on the one hand, and the popular exposure to the fast evolving European jargons, on the other hand, have a portentous effect on the new linguistic horizon. The essay pursues the delineation of these influences, as well as the identification of the mechanisms through which they act.
More...
1926-ban a budapesti olasz kolónia és a fascio nagyszabású ünnepségen emlékezett meg a fasizmus alapításának hetedik évfordulójáról. Az illusztris vendégeket a budapesti fasiszta fascio helyettes vezetôje, Oscar di Franco lovag és Emerico Fried, a fascio titkára, valamint bajtársaik köszöntötték. Valamennyien a fasiszták fekete ingét viselték a fogadásnál, és kitûzték az antik Róma örökét szimbolizáló vesszônyalábot, köteges bárdot, a fascest.
More...
A 19. század közepére a berlini haszkala nézetei gyors terjedésnek indultak, komoly kutatói és népszerûsítô tevékenység folyt azért, hogy minél nagyobb rétegeket tudjanak a berlini elvilágosodás holdudvarába tartozó és az onnan kirepülô gondolkodók megszólítani, és rájuk minél nagyobb hatást kifejteni. Amint látható, már a 18. század végén intenzíven felgyorsuló folyamatok több stratégiai lépés megtételét kényszerítették ki a zsidó társadalom különféle rétegeibôl, hogy a már kifejtett univerzális erkölcsi nézetek és életformamodellek gyökeret verjenek a számos elôítélet várakozásaival és egy változó kor kihívásaival számoló zsidóság körében. Ez a hatásmechanizmus egy egyre táguló és különféle lehetôségeket nyíltan hangoztató, számos esetben valóban biztosító társadalmi helyzetben érvényesülhetett, ami egyértelmûen kirajzolódó tendenciákat mutat Európa nyugati területein.
More...
Ez a hónap rosszul kezdôdött, pontosabban szólva rosszul folytatódott. Kezdete ugyanis még a májusi olvasónaplóra utal vissza. Azt a könnyelmûséget követtem el, hogy szokásommal ellentétben nem írtam meg Gyuriéknak, hogy éppen mit olvasok, hanem elküldtem az olvasónaplót, már csak idôspórolás végett is. Mi történik erre? Kapok Gyuritól egy dörgedelmes levelet. Röviden összefoglalva, fel van háborodva amiatt, amit a detektívregényrôl írtam. Levelében megfedd, hogy konzervatív vagyok, hogy nem vettem tudomást sem Kellermannról, sem Conellyrôl, sem a skandinávokról, sem a sci-fi irodalomról és a többi. Persze azonnal válaszoltam, megvédve a mundér becsületét. Kellermannt olvastam, de untam, Conellyt – szánombánom – nem, de Childet igen, pedig ô teljesen up to date. Azt, hogy a sci-fi-íróknál is ugyanaz a detektív játssza egy sorozatban a fôszerepet, szívesen elhiszem neki, minthogy egyet sem olvastam közülük, és még ô sem tud rávenni arra, hogy akár egy ilyen mûvet is a kezembe vegyek. De, tettem hozzá diadalmasan, az, hogy a detektívregénynek követôi vannak, még nem fosztja meg azt elsôszülöttségétôl.
More...
Ez a könyv elôször tíz évvel ezelôtt jelent meg, és valamikor az ezredforduló körül íródott. A tartalmát Konrád egy másik helyen így foglalta össze: „1944 tavaszára a folyamat, amely a végsô megoldáshoz, a holocausthoz, Auschwitzhoz vezetett, mindennapossá vált, és szinte normális volt. Kisvárosunk, Berettyóújfalu környékén már sok helyen gettóba zárták és túlzsúfolt marhavagonokban külföldre szállították a zsidókat. Ezt már tudtuk. Se apa, se anya, már csak mi, gyerekek, így is lehetett élni, de tanácsosnak látszott kisvárosunkból elmenni Budapestre. Egy ház árából, tizenegy évesen megszereztem az utazási engedélyt szülô nélkül maradt négyünknek, a hatóság hozzájárult, hogy elutazzunk budapesti rokonainkhoz.” (Konrád György: Zsidókról, Európa 2010. 75.) Az olvasónak az a benyomása, mintha a könyv egésze a végpontja felôl született volna meg. „Tavaly, kétezerben eleget tettem egy berettyóújfalui meghívásnak, hívtak a városházáról, hogy találkozzam a leventeházban a város (már nem falu) érdeklôdô közönségével.” (142.)
More...
Írtam egy cikket nemrég a zsidóvá vált jobbikos alvezérrôl. Ez állt benne: „Tudok azonosulni Szegedi Csanáddal. Sajnos nekem sem említették a családomban a felmenôket…„ Ez egyes családtagoknak rosszul esett: a zsidóság maga nem volt eltagadva, csak semmi használati utasítás nem volt, inkább csak piszszegés, hogy nem számít, mi attól még ugyanolyanok vagyunk, mint a többi, ami egy gyereknek gyanús. Sok jelbôl (elôkapott zsebkendô) kiderült, hogy jobb nem szóbahozni, az egyik nagynéném szerint „mind a majomtól származunk”. Olyan volt a zsidó-tudatunk, mintha semmit nem tudtunk volna az egészrôl és ez tipikus volt. Ma is csak ötven ember van az ötvenezer zsidó közül, aki templomba jár, s ôk sem tudnak héberül…És régen még tiltották is a héber napi használatát, persze, hogy elfelejtették. Anélkül pedig nem érthetô az egész.
More...
Egy zalaegerszegi 50 négyzetméteres szociális bérlakás. A bútort az elôzô lakásból hozták át, de csak egy részét, mert ez kisebb. Van egy viszonylag nagy erkély, dolgozósarok számítógéppel, étkezô hûtôvel, báb szín - házzal, mert annak másutt nem jutott hely. A konyha pici, de minden megvan benne, ami kell. A hálószobában egyelôre négyen alszanak. Még egy kicsit átmeneti az egész, amíg még az üzemvezetôi remények megvoltak, nem akartak nagyon befektetni a bérlakásba, gondolták, úgyis hamarosan odaköltöznek a vízpalackozó mellé. Erika: „Éppen arra elég, hogy az ember le tudja tenni a fenekét.”
More...
Elbeszélônk 1920-ban született egy Budapesttôl nem messze fekvô kisvárosban. Apja, aki ugyan a család szegénysége okán a 8 gyerek közül legnagyobbként egyedül nem tanulhatott, mire gyerekei a húszas évek elején megszülettek – Panninak két iker húga van – komoly egzisztenciát teremtett: jól menô fa- és építôanyag kereskedése van, s gyerekeit, a polgári iskola elvégzése után egy bécsi magánintézetbe küldi tanulni.
More...
A magyar zsidóság 1944-es elpusztítása a holokauszt történetének egyik legellentmondásosabb fejezete. Ezeknek az eseményeknek – vitán felül – nem kellett volna bekövetkezniük. Mire a magyar zsidóság életében sor került a végsô megoldásra, a világ vezetôi, közöttük Magyarország nemzeti és zsidó vezetôi már mind egyértelmûen tisztában voltak Auschwitz létezésével. Általános vélemény volt az is, hogy a Harmadik Birodalom el fogja veszíteni a háborút: 1943 nyarán Olaszország sikeresen kilépett a tengelyhatalmak soraiból; a Vörös Hadsereg – miután majdnem teljes egészében felszabadította a Szovjetunió területét – feltartóztathatatlanul közeledett a lengyel és román határhoz; és a nyugati szövetségesek észak-afrikai, csendes-óceáni és olaszországi katonai sikereiket követôen a D-nap terveinek befejezéséhez közeledtek. Ezekkel a katonai tényállásokkal a nácik közül is sokat tisztában voltak. Éppen ezen felismerés következtében jutottak egyre elszántabban arra az elhatározásra, hogy legalább az egyik célkitûzésüket, a zsidók ellen folytatott párhuzamos háborút meg kell nyerniük.
More...
Kénytelenségbôl óvatos és nem szeretem címet adtam az írásnak. Amikor a Múlt és Jövô felkért, hogy írjak a Mûcsarnok Mi a magyar? címû kiállításáról, két okból is erôs kételyeim voltak azt illetôen, hogy elvállaljam-e a feladatot. Egyrészt akkor még nem láttam a kiállítást, s nagyon nem volt kedvem belekeveredni egy reménytelen politikai vitába. Amint azt a kiállítás megtekintése után, s átnézvén a kapcsolódó sajtóanyagot is, amely majd’ mindenütt a politikát erôlteti, meg kellett állapítanom, a kérdésként megfogalmazott címbe eredetileg akaratlanul magam is belehallottam egy másik kérdést is, azt ugyanis, hogy Ki a magyar? Hogy belehallottam, az persze nem véletlen egy olyan korban, amikor ismét megjelentek és felerôsödtek azok a – sajnos évszázados – hangok, amelyeknek képviselôi ki akarják rekeszteni a magyarságból mindazokat, akik másképpen gondolkodnak a nemzetrôl, mint ôk. (Minthogy a Ki a magyar? kérdésérôl hangsúlyozottan nem kívánok szólni, épp csak megemlítem, hogy ennek a másképp gondolkodásnak, ami tényleg fennáll, mindig megtalálni vélik az okait a másképp gondolkodók – származásában.) Az utóbbi kérdés, a fentebbivel ellentétben nemcsak megválaszolhatatlan, hanem érthetô okokból ugyancsak rossz érzéseket is kelt bennem. Aki felteszi, eleve kirekeszti a magyarságból mindazokat, akik az ô kritériumainak – gondolkodásmódjukat és/vagy származásukat illetôen – nem felelnek meg. S a dolog természetébôl eredôen ezeket a kritériumokat minden „igaz magyar” által szükségképpen elfogadott, objektív kritériumoknak tekinti.
More...
A képzômûvészetet kedvelô nagyközönség elôtt jól ismert Hieronymus Bosch németalföldi festônek az 1510-es évek közepe táján készült Keresztvitel címû alkotása.1 A festmény középpontjában a kép egyetlen lágyan megfestett arca, a szelíd, jóságos és kissé világosbarna arcszôrzetûre, vagyis sémi vonásaitól megfosztottra stilizált Krisztus, körülötte megannyi kegyetlenségben eltorzult állati tekintet, a megátalkodottság torzképei, gonosztevôk rémisztô profiljai, a gyûlölet rabjai, vicsorgó sátáni arcélek, Krisztus küldetését fel nem ismerô, vérre szomjúhozó, kínzásra és gyilkosságra áhítozó bestiális hóhérok, álnok, kegyetlen, szadista gazemberek láthatók.
More...
Közismert, hogy mennyire el tud csúszni egymástól a megtörtént tény s a róla való emlékezet, amely aztán – alig megváltoztathatatlanul – igazsággá avatná az emlékezet más irányba fejlôdött vagy szándékosan félresiklatott közléseit. Minden jelen idô jövôvé válik, hogy múltként mutassa magát – múltként, amelyre a folyamatos jelen idôben hivatkozunk és építünk. Ezért szólok hozzá Valaczkay Gabriella Messze van-e Cegléd Auschwitztól? (Népszabadság, 2012. augusztus 26.) riportjához. A körkép lényeges és aktuális jelenséget járt körül: miért alacsony intenzitású a holokauszt oktatása, s folyományaként az új korosztályok hozzá való viszonya?
More...
Az elsôéves egyetemi hallgató Radnóti Miklós 1930. szeptember 11-én érkezett Szegedre. Vele volt a nagybátyja (egyben gyámja), Grósz Dezsô, aki száz pengôt adott unokaöccsének, és másnap visszautazott Pestre. (Ferencz Gyôzô: Radnóti Miklós élete és költészete. Osiris Kiadó, Bp., 2005, 165.).
More...
The Idea of a Permanent Hungarian Holocaust Exhibition. Presentation of the Historical Material. With Notes and Summary (documents)
More...